Vasműs dolgozók, hozzátartozók, barátok százai látogattak a Városháza térre, hogy hangot adjanak akaratuknak.

A tüntetés békés körülmények között zajlott, nem történt semmi féle atrocitás. Az egyes kohó körüli aggasztó problémák azok, amely cselekvésre késztették végre az embereket, hogy felszólaljanak saját érdekükben. Érezni lehetett, hogy nem emocionális érdekek vezették őket, többről volt szó, a megélhetésükről.

Mucsi Zoltán nyitóbeszédben kitért a nagygyűlés rövid programtervezetére. Beszédében kérte politikusainkat, hogy tegyenek végre valamit, legyenek hatással az orosz vezetésre, akiknek április 30-ig bezárólag kell döntést hozniuk az 1-es kohó sorsáról. Elmondása szerint, „ a Dunaferr nem játszótér…”
A program folytatásában orosz gyászinduló hangzott el, majd egy rövid kisfilmet tekinthetett meg a közönség, mely méltó emléket állít fel a dunaújvárosi kohó több mint félévszázados munkásságának. Archív és mostani filmkockák mutatták be a dunaújvárosi mindennapokat.

Az első hozzászóló Móri Imre, "fiatal nyugdíjas", egykori vasműs dolgozó volt, aki aggodalmát fejezte ki a helyzettel kapcsolatban. Elmondta, hogy a bérek csökkentése és az elbocsátások nem hoznak áttörő megoldást; emberek, családok ezrei kerülnek kiláthatatlan helyzetbe. Összefogásra és kitartásra buzdította szaktársait-„dolgozók, lakók, vigyázzatok a gyárra!”

Csapó Tamás az ifjúsági szervezet vezetője következett a hozzászólók sorában. Beszédében, a jövőbe tekintett, mi lesz, ha itt rosszul alakulnak a dolgok…? Problémának tartja, hogy az orosz főtulajdonos kezében van az acélgyártás sorsa. Megszűnő munkahelyekről, gyermekeink, tanulóink elhelyezkedési problémáiról, tömeges kivándorlásról beszélt. A Dunaferr rossz vezetéséről is felszólalt; a politikai nyomást és a szakértői vezetés létrejöttét kezdeményezné.

Borbély Zoltán részletes tényadatokat közölt az emberekkel. 86 napja nincs döntés, hangoztatta Borbély, aki elmondta, ha április 31-ig nem születik valamiféle pozitív határozat, 2013-ban nem lehet majd elkezdeni a kohóépítést. Állítása szerint az orosz vezetők, csak pénzt szivattyúztak ki, amivel elszámolni nem tudnak. Ígérgettek az évek során, ami csak katasztrófához vezetetett. A helyzetet nem csak lokális méretűnek nevezte, kihathat akár egész Magyarország gazdasági és szociális helyzetére. Külföldi példákat sorakoztatott fel és a parlament teljes tudatlanságáról is beszélt. Hozzászólását az egység, összefogás, szolidalítás szavaival zárta le.

A nagygyűlés végén ismét Mucsi Zoltán vette magához a mikrofont és buzdította a tömeget. Elárulta, hogy a mai napra az orosz vezetőség három milliárdnyi beruházást fordít a meleg hengerműre, amely összeg pontosan fedezné az 1-es kohó felújítását. Idézett Szatmári Kristóf tavaly nyári nyilatkozatából is. „Zászlós hajónak” nevezte városunkat, keleti nyitást és exportnövekedést ígért. Mucsi határozottan kijelentette, hogy nem engedjük, hogy városunkkal is megtörténjen az, ami Diósgyőrött és Ózdon is bekövetkezett. A legvégén pedig arra kérte a sajtót és a politikusokat, hogy juttassák el a nép szavát minél messzebbre. Befektetőket kér, a folyékony fázis megtartását akarja és az 1-es kohó felújítását szorgalmazza. Ha ebben az ügyben nem lesz mielőbb döntés, akár 3500-4000 ember is munka nélkül maradhat.

A nagygyűlés stílszerűen a Magyar Himnusszal záródott, ami után az önkormányzat épületében sajtótájékoztató keretein belül lehetett kérdezni az érintett embereket a helyzet súlyosságáról, illetve a megoldásokról.

Máté Marcell