Az Ívó utcában, ha nem tudnám azt, hogy baj van, akkor a látvány egy békés és kellemes falusi környezetre emlékeztetne, ahol gondozott házak között az ottlakók éppen az őszi munkálatokat végzik, a kis telkeken! Ám ez a hangulat csak addig tartott, míg nem találkoztam L. Terikével, aki pontosan az utca elején lakott. Nem kellett sokat faggatnom, máris mondta a saját és a mellette lakók véleményét:

- Igaz hogy katasztrófa helyzet van, és el kellene menni, de én a saját felelősségemre itt maradtam. Most egy hete küldték a felszólítást az azonnali kiköltözésről, de a löszfal nem most indult el. Már májusban láttam baj van, mert a hátsó kerítéskaput egyszer csak nem tudtam becsukni. Először csak lakatot kellett rá tenni, azután meg akasztót, hogy be tudjam zárni. Végül már csak bedrótozni tudtam, most meg már hátsó kerítésem sincs meg, van helyette gödör. Már régóta szóltak az itt lakók minden illetékes helyen, de hát nem történt semmi, még akkor sem, amikor a Csabagyöngye utcában az egyik lakónak augusztusban lecsúszott a hátsó gazdasági épülete két métert. Október tizennegyedikén, este meg háromnegyed ötkor kaptuk a felszólítást, másnap délutánig azonnal hagyjuk el a házat!

Hát hogyan, amióta meghalt a férjem egyedül élek a kis nyugdíjamból, és még a házra felvett kölcsönt is fizetem! Nincs más vagyonom, mint ez a kis ház, és ebből nem is akarok máshova elmenni. Mondták, lezárnak minden közművet, el kell hagyni a házat, de én azt mondtam maradok, inkább aláírtam azt, hogy saját felelősségemre.

Később Terike kikísért a ház végére, ahol nem várt látvány fogadott. A leszakadt löszpart hosszan le volt takarva fekete fóliával.

- Hát ez van, - folytatta a beszélgetést Terike, - most ez a partvédelem, csak azt nem tudom mi lesz, ha esik az eső, ami felgyülemlik a fólia közepén, és mi lesz akkor, ha az esővíz megfagy? Remélem a közeljövőben nem ez lesz az-az intézkedés, amit megoldásként ígértek.

- Most jöjjön velem, elkísérem oda, ahol ez az egész elkezdődött.

Így jutottam el a Csabagyöngye utcába, ahol S. György megmutatta azt a bizonyos partszakaszt, ahol először elindult a löszfal:

- Itt állt a gazdasági épület, ami most jó két méterrel lejjebb van, és közben csak remélni merem, nem omlik tovább a part. Már májusban voltak repedések, de augusztus elején indult meg a melléképület. Remélem, a házon már nem lesznek repedések, mert akkor nem tudom mi lesz velünk. Azt már nem is mondom, hogy az ingatlan értéke mennyivel lecsökkent, hiszen nekünk ez az egyetlen vagyonunk. Hiába vagyunk biztosítva, a melléképületem értékének is csak a negyedét kaptam meg a biztosítótól, de azt is hosszú vita árán. Ha most itt történik valami házzal, hát oda lesz egy élet munkája.

Most meg minden háznál hibát keresnek, hivatkoznak az ülepítőkre, a szikkasztó aknákra, de itt mindenki csak úgy kapott építési engedélyt, ha ezeket nyomáspróbának vetették alá. Mondták, nem lehet áztatással öntőzni a kerteket, de kérdem én, az a pár centis vizes talaj indította el a löszfalat? Az sem megoldás, ha elvezetem a telekről lefolyó esővizet egy árokba, ami majd azután lefolyik az Üdülősorra?

Orgovány Zoltán is azok közé tartozik, akinek a háza a veszélyeztetett partszakaszra épült:

- Sokan azt mondják, felelőtlenek vagyunk, minek építettünk ide. De amikor elkezdtem az építkezést, igyekeztem a legkörültekintőbben eljárni, hiszen csak az engedélyek mennyisége négy centi vastagon van lefűzve egy dossziéba. Meg a kölcsönt is csak akkor kaptam meg a banktól, ha a kirendelt szakértő mindent rendben talált.

Most meg kiderült, már kétezer-háromban volt egy szabályozási terve az önkormányzatnak a vízelvezetésre, amiből máig nem lett semmi végrehajtva. Igaz, az idén az átlagosnál több eső esett, ami elősegítette a rétegek elcsúszását, de az is biztos, hogy a megcsúszás okai között van az, hogy nincs rendes vízelvezető szennyvízcsatorna. Erről mi lakók nem tehetünk, szívesen kifizettük volna a csatorna építésének a költségeit, hiszen ennek a bevezetésével nőtt volna a ház értéke is.

Lehet többféle megoldás is, de minél hamarabb szeretnénk már látni valamit. Mi ugyan elköltőztünk a két kiskorú gyerekkel a nagyszülőkhöz, de ez az állapot nem tarthat évekig. Valamit lépni kell, hiszen ha már kihirdették a katasztrófa helyzetet a megoldás már közügy!

Miközben beszélgettünk a ház előtt megállt egy autó, és az utasa kérdezgetni kezdte Orgovány Zoltánt, tud-e valami új fejleményről, elkezdték-e a rézsúton lévő erdő kivágását, vagy a partszakasz megerősítését?

- Még nem tudunk semmit, - volt a válasz, - még csak az elsődleges szakértői véleményt kaptuk meg, a tervek elkészítéséhez még szükség lesz a közgyűlés hozzájárulása, ami csak a jövő héten ül össze.

- Mi minden esetre kipakolunk a házból, - szóltak ki az autóból, - mert már a löszfal alatti ároknál is átmegy a víz az utakon, és térdig érő sár van mindenfelé.

- Látja ez van, - folytatta Orgovány Zoltán, - ez a házaspár is tavaly kapta meg az építési engedélyt, és most éppen a ház szigetelése folyik náluk. Közben meg katasztrófa helyzet van, és dönteni csak a jövő héten fognak. Szerintem ez most megérne egy rendkívüli közgyűlést, de addig, amíg komolyabb baj nem lesz, mindenki csak húzza az időt, mi meg azt sem tudjuk, mikor jöhetünk haza!

Nem tudtam mit mondani erre, csak sajnáltam azokat az embereket, akik ilyen helyzetbe kerültek. Most a legfontosabb, gyorsan kell cselekedni, megoldást találni a löszfal megszilárdítására, hiszen a város nem terjeszkedhet másfelé, mint az M6-os és a Duna part között lévő területre, ahol végig a lösztalaj a jellemző. Ha nem tervezünk és cselekszünk előre Dunaújváros „bezáródik”, pedig egy fejlődő városnak szüksége van új területekre!

Kóbor Etelka

!