Stephan Lundh távozásával mindenki biztos volt abban, hogy más arculatot fog mutatni a csapat és magabiztosan veszi majd az akadályokat.

Ha visszatekintünk az egész idényre azt mondhatjuk, hogy az edző nem sokat tett hozzá a csapatteljesítményhez. Voltak nagyon jó periódusok és hatalmas hullámvölgyek a játékban. A legszembetűnőbben három dolgot lehetett megállapítani. Semmi nem tükröződött az észak-amerikai mentalitásból, kevés ütközés, amolyan kisasszony jégkorong jellemezte a társaságot végig az egész idényben. Az emberelőnyös játék katasztrofálisra sikeredett, a védekezés sem állt össze emberhátrányban.

Az edző azt nyilatkozta nem elégedett az egész éves teljesítménnyel, ha megkérdezte volna a szurkolókat biztosan új szókinccsel gyarapodott volna a tudása az értékelés kapcsán. Az Érsekújvártól elszenvedett elődöntős vereségek a MOL Ligában sajnos demoralizálóak voltak, az edző szerint sokkal jobban játszott a csapat, mint az alapszakasz mérkőzésein a szlovákok ellen. Nem nyilatkozhatna egy edző olyat, hogy nem találta az ellenszerét a Nové Zámky játékának, mert azzal saját maga szakmai felkészültségét véleményezi még ha burkoltan is.

Úgy megnyilvánulni egy elrontott szezont követően, hogy gőzerővel készülnek a Magyar Kupára a szép emlékek raktározódása miatt. Hát? Aki látta a Fradi elleni első harmadot itthon annak biztosan más az elképzelése a szép emlékekről. Savanyú a szőlő nekünk szurkolóknak, mert többre, jobbra számítottunk még akkor is, ha esetleg valaki elfogadja Donald MacLean magyarázkodását.