- Úgy tudom, Csadi Zoltán kért Téged, hogy írd meg Tóth Ilona és Mansfeld Péter történetét. Mi volt az elsődleges támpont a darab írásánál? Hogyan kezdődött?
A forradalom hatvanadik évfordulója kapcsán született a darab. Amikor a színház vezetősége megkeresett, az egyetlen megkötés az volt, hogy két szereplője legyen, a forradalom két hőse és mártírja, Tóth Ilona és Mansfeld Péter. Mivel bizonyosra vehetjük, hogy ők ketten életükben nem találkoztak, rögtön felmerült a kérdés, hogyan teremthetünk interakciót közöttük, anélkül hogy a történelmi tényektől jelentősebben elrugaszkodnánk. A Zoltánnal való előkészítő munka során hamar kialakítottuk az alapelképzelést.

Cél volt az írásnál a példaállítás a mai magyarság felé?

Ez alighanem elbizakodottság lenne részemről. Először is annak a közönségnek kell szóljon a mű, amelyik beül a Bartók Kamaraszínház előadására. És mint minden színházi darab – az írói szándékoktól függetlenül – , ez is példát állít. A figurák sorsának, jellemének egyes részleteiben a néző mindig magára ismer, azonosul vagy éppen ellöki magától amit vagy akit lát. Itt két figura áll a középpontban, és ahelyett, hogy azt sulykolnánk, „így tessék élni, így tessék meghalni”, felmutatjuk a két embert, kétségeikkel, félelmeikkel és persze minden nagyszerűségükkel együtt.

Mit jelent Neked október 23. és a forradalom?

Egészen idáig pusztán egy nevezetes történelmi dátum volt, mostantól sokkal több.

Megváltoztatott Benned bármit a szövegkönyv megírása a forradalom és az abban résztvevők irányába?

Komoly, alapos tudásra tettem szert a korszak tanulmányozása során, igyekeztem a rendelkezésemre álló időhöz képest minden forrásművet megismerni. A Tóth Ilona perről szóló A csalogány elszállt című remek tudományos munkát olvasva szinte személyes ismerőseimmé váltak az ügy résztvevői. Felkerestem azokat a helyszíneket, ahol jártak, harcoltak, lobogtak és kihunytak. Nagy hatással volt rám mindaz, amit kaptam ettől a munkafolyamattól.