A teremben felállított asztalkákon pedig Tüske Tóni, a Sztálin Vasmű Építője elnevezésű újság (a Dunaferr hetilap elődje) rajzos melléklete hívta elő az emlékeket az alábbi impresszummal: Felelős kiadó – Kocsa László. Sztálinvárosi Nyomda, felelős vezető – Dr. Somlai József. Rajzolta a képzőművészeti tanfolyam „Tüske” kollektívája.

A népnevelő szándékú periodika képregényszerűen – képpel, szöveggel adja tudtára a dolgozóknak és vezetőknek, hogy miben kell változniuk, mintegy tüskét szúrva az érintettekbe. A humor és az ötletesség nem hiányzik az oldalakról, amelyekben szó esik ötéves tervről és annak teljesítéséről, munkafegyelemről, vándorzászlóról, barakképítésről, lakásépítészeti gépészeti osztályról, anyag- és munkaerőhiányról, Németh István sztahanovista rakodó brigádjáról, újítási gyorsasági rekordról.

A kezdetekre hangolódást követte a műsor, a tollforgatók korabeli hangulatot idéző irodalmi és kevésbé irodalmi értékű sorainak közreadása Bardocz Éva, Dezső Éva, Barna József és Pálfalvi János tolmácsolásában. Az ifjú Pálfalvi időről időre „feldobott” gitárjára egy csasztuskát a hangulat további fokozására. A közönség soraiban szerencsére olyanok ültek többségben, akik fél szavakból is megértették egymást, az előadókat és a szerzőket – Illyés Gyula, Szécsi Margit, Rózsa András, Kemény Dezső, Ősz Ferenc, Miskolczi Miklós, Sasvári György, Egresi Zsuzsa, Pekarek János, Kálnay Adél, hogy csak a legjobbakat említsem -. A kisebbség, akik mentségéül szóljon a fiatal koruk, bizonyára hallott, tanult egyet, s mást arról a korról, amelyet a pentelei beruházás hőskorának, a szocializmusnak és sztálinizmusnak hívnak. Sem a pátosz, sem a humor nem hiányozhatott a múltunkat felidéző összeállításból, de csakis úgy, hogy komolyan megemeltük a kalapunkat, tisztelettel fejet hajtottunk elődeink, szüleink munkássága előtt, akiknek hála: él a gyár, él a város…

Szente Tünde