A pszichiáter-addiktológus szakorvos e találkozásnak köszönhetően immár két évtizede Dunaújvárosban él, s hogy miként jutott el szülőföldjétől idáig, megtudhatjuk, ha elolvassuk visszaemlékezéseit. Az egyik fia biztatására kezd hozzá az írásnak: „egy kicsit azt is remélve, hogy tudok újat mondani azok számára is, akik más feltételekkel indulhattak el a gyógyító pályán.” Az életút állomásait követve szembesülünk az emberi gyarlóságokkal, hitvány magatartásokkal, elutasító viselkedésekkel, konkrét diszkriminációval. A mérleg másik serpenyőjébe bekerül az összetartó család, a szolidaritásban és segítőkészségben megnyilvánuló baráti kapcsolatrendszer. S miután kinyílt a világ, a szerző sorai és fotói mentén eljutunk többek között Olaszországba, Franciaországba, Spanyolországba, Németországba, Svédországba, hogy képzeletbeli útitársként vele mehessünk vissza Erdélybe, Székelyföldre, Moldvára, valamint szülővárosába Kézdivásárhelyre. „Ha visszagondolok a mögöttem levő negyven évre, talán soha nem voltak tartósan negatív érzéseim, még erre okot szolgáltató helyzetekben sem. Általában, csak meglepetésként hatott rám egy-egy körülmény, és a kezdeti nehézségeket is inkább kihívásoknak, megoldandó feladatoknak tekintettem… Meglepetésből pedig jutott mindkét előjellel egyaránt” – írja a szerző utószavában. A kötetet a Hungarovox Kiadó jelentette meg.

                                                                                                                Szente Tünde