Ez derül ki a Központi Statisztikai Hivatalnak (KSH) a munkaidővel kapcsolatos elemzéséből. Az Európai Unió 28 tagállamának átlagánál a nők szokásos heti munkaideje 0,2 órával hosszabb, a férfiaké pedig 1,4 órával rövidebb volt.

Magyarország, a férfiak rendszeres heti munkaidejét tekintve az uniós tagországok - legalacsonyabb érték jellemezte - alsó harmadába tartozott 2013-ban, míg a nők esetében nagyjából a tagországok rangsorának közepén helyezkedett el.

A részmunkaidő 2013-ban átlagosan 19 órát jelentett az unióban a férfiaknak, szemben a magyar 23,3 órával, ami egyben a kategória egyik leghosszabb munkaideje volt. Ebben a foglalkoztatási formában a férfiaknál jóval nagyobb arányban érintett nők átlagosan heti 20,2 órát dolgoztak az unióban, Magyarországon pedig annyit, mint a férfiak, azaz heti 23,3 órát.

Ezektől az adatoktól némiképp eltér a teljes munkaidősként ténylegesen ledolgozott munkaidő, amely - túlóra, betegség, szabadság vagy egyéb távollét miatt - a rendszeres heti munkaidőnél több és kevesebb is lehet egy konkrét munkavállaló esetében. A KSH adatai szerint tavaly főmunkaidőben a férfiak az unióban átlagosan 41,6 órát dolgoztak, míg a magyar adat 40 óra volt. A magyar nők tényleges munkaideje alig maradt el a 38,9 órás uniós átlagtól: 38,6 óra volt.
A túlórákat tekintve a tagországi különbségek elég nagyok: míg például az Egyesült Királyságban a vizsgált évben a foglalkoztatottak 27 százaléka túlórázott (de a nem uniós tag Svájcban a 39 százalékot is elérte a túlórázók aránya), Bulgáriában viszont csak 2,6 százaléka. Magyarország a maga 5,4 százalékos arányával valahol az alsó harmadban helyezkedett el a tagországok rangsorában.

A túlórázók aránya Magyarországon az utóbbi évtizedben folyamatosan csökkent, 2013-ban a férfiaknak már csak 1,2, a nőknek 0,9 százaléka végzett ilyen formában plusz munkát. Többségüknek ez heti 6–10 óra túlmunkát jelentett. Kissé meglepő adat, hogy a túlórák több mint egynegyedéért nem fizettek a munkáltatók - írja a KSH.
A KSH az egész hetes munkaidő-kiesést is megvizsgálta: az adatok szerint 2013-ban a csaknem 4 millió magyar foglalkoztatott közül átlagosan csaknem 130 ezren nyilatkoztak úgy, hogy az előző héten valamilyen okból nem dolgoztak. A foglalkoztatott nők 4,2, míg a férfiaknak 2,5 százaléka hiányzott egy átlagos megfigyelési héten.

A hiányzás miatt kieső munkanapok száma magasabb a nőknél, mint a férfiaknál. Az egész heti munkaidő-kiesés két legfőbb oka a szabadság, illetve a betegség: a kettő együtt a nőknél 84,8, a férfiaknál 82,7 százalékban magyarázta az egész heti távollétet.

2013-ban az alkalmazásban álló férfiak 69,3, a nők 74,5 százaléka dolgozott normál, egyműszakos műszakrendben, a többiek pedig különböző atipikus munkarend szerint. Az atipikus munkarend a nőknél főként (14,3 százalék) a két műszakos munkarendet jelentette. A férfiaknál viszont a kétműszakos munkarenddel nagyjából megegyező súlya volt a rendhagyó, illetve változó műszakrendnek is. A három, illetve négy műszakos műszakrendben az alkalmazásban állók 6 százaléka, mintegy 220 ezer ember dolgozott.