Az már nem is hír a dunaújvárosi EFOTT óta, hogy látogatócsúcsot döntött idén is a fesztivál, az már annál inkább, hogy ezúttal mennyire felülmúlta saját magát és még a legtöbb hazai rendezvény sikerét is. 86000 ember látogatott el Velencére, hogy ott tombolja ki magát a nem is akármilyen programokon.

Idén kivételesen erős volt a zenei felhozatal, a legtöbben a Quimby zenekart választották szombaton, de nem sokkal kevesebben nézték meg pénteken Dub FX és a 30Y koncertjét sem. De hát sose legyen nagyobb bajunk annál egy fesztiválon, mint hogy nem tudunk választani két remek koncert között. A koncerteket még az eső sem moshatta el, a szervezők azonnal intézkedtek és pillanatok alatt minden ment rendben tovább, ezúton is köszönet nekik, mi csak egy sört ittunk meg az alatt, amíg ők helyrehozták a színpadok előtti területet.

Idén színházi előadást is lehetősége volt mindenkinek megtekinteni, akinek kedve támadt hozzá, én sem hagytam ki, igaz Dr. Alban-t cseréltem fel a Fajok eredetére, de egyértelműen megérte, remélem jövőre is találkozunk színházi előadásokkal, hiszen egészen különleges élmény volt. Minden előadás után vastaps járt a társulatnak és bárkit kérdeztem, mindenki csak elismerően nyilatkzott a kezdeményezésről. Scherer Péter elmondása szerint előtte nagyon izgult, főleg a hangos vihar miatt is, de ez két másodperc alatt elszállt, ahogy meghallotta az első nevetéseket és látta a színpadtól két centire ülő nézők arcán a hatást.

A hőség szinte elviselhetetlen volt, hiszen árnyék csak alig alig akadt, de ez a legkevésbé sem a szervezők hibája, és a tó rengeteget segített mindenkin. Az egyetlen negatívum, ami eszembe jutott ez alatt a pár nap alatt, az a távolság, amit a bejárattól a központig, vagy akár az első boltig meg kellett tennie mindenkinek a hőségben. De aki a fesztivál területén volt egy percig sem unatkozott, rengeteg sportlehetőség várt mindenkit, vagy csak egy sima hűsölés a tóban. A fesztiválkártya jó ötletnek bizonyult, valóban megkönnyítette és felgyorsította a fizetést. Erre esténként volt is szükség, hiszen 86000 embert sörrel kiszolgálni nem egyszerű feladat, még akkor sem, ha lépten nyomon sörcsapokba botlik az ember a színpadok közt.

Aki nem volt, sajnálhatja, aki ott volt, sosem felejti ezt az öt napot fellépőkkel, jó (nagy) társasággal, kajával, piával, tokkal, vonóval. Jövőre találkozunk ez biztos. Hogy hol, az majd kiderül pár hónap múlva, de bárhová is költözik az EFOTT, kötelező program mindenkinek és azt hiszem nem vagyok azzal egyedül, hogy még csak pár napja lett vége, én máris azt várom, hogy ott lehessek a következőn.