A nagyüzemi termelés sajnos azt eredményezte, hogy a disznóvágás évszázados magyar hagyománya egyre inkább veszít jelentőségéből. A disznóölés a téli időszak egyik legkedveltebb eseménye volt: a gyerekeknek nem kellett iskolába menni, a szegényebb családoknak bőséges élelmet jelentett az ünnepekre, a gazdag családok pedig a disznótor után vacsorával látták vendégül a rokonságot, és a saját termésű házi bor, pálinka mellett egy jót beszélgettek. Dunapentelének még az 1950-es években a korhoz mérten fejlett mezőgazdasága, állattenyésztése volt. A pentelei családokban mindig volt egy személy, aki értett a böllérkedéshez. A legrégebbi hentes és mészáros az 1800-as évek elején Petőfi Sándor édesapja, Petrovics István volt. A Penteléért Alapítvány azt a célt tűzte ki, hogy nem hagyja feledésbe merülni ezt a csodálatos hagyományt. Ezért is rendezte meg immár negyedik alkalommal a kolbászfesztivált.

A gasztronómiai versenyre ezúttal bárki benevezhetett. Összesen 16 csapat gyülekezett a délelőtti órákban a nagyszabású kolbászsütésre. Mindenki hozta magával a húsokat, amit a helyszínen egyedi receptek alapján befűszereztek, majd betöltöttek. Ezután az éteri magaslatokba szállt a sülthús illata, amely sok látogatót vonzott az óvárosi malom területére. A hideg ellen egy pohár forralt bor vagy házilag erjesztett gyümölcslevekkel melegítették magukat a résztvevők. Aki nem sütött saját kolbászt, nem távozott üres hassal, hiszen ingyenes kóstolásra is lehetőség volt, megízlelhették a hurkákat, kolbászokat, sült májat is.