Öt szint, három ellátási forma... a nappali melegedő, az éjszakai menedékhely, és az átmeneti otthon - egy épületben. Ma egy kicsit minden más volt, versenyeztek, játszottak, s voltak, akik nyertek...

Egy perc és nyersz játékot szerveztek a klienseiknek ezen a napon a szociális munkások. Se a kliens, se a szociális munkás nem a legjobb kifejezés, de ahogy beszélgetünk, nem találunk rá jobbat. Volt többek között konzerv-piramis építés, cipő-hajigálás, és spagettire penne tészta fűzése...

Négy csapat jött össze a kliensekből kettő a munkásokból, és jól szórakoztak - együtt. Közben Kismoni László képviselő és technikumi csapata megfőzte a kolbászos bablevest. A képviselő rendszeresen gyűjt és ad is adományokat a szálló lakóinak.

Ebéd után a szocális munkások is asztalhoz ülnek, s van idő egy kicsit beszélgetni. Többnyire asszonyok., csak a főnök férf. Nyilvánvaló, hogy ez a pálya is elnőiesedett. Nem egyszerű, néha a "problémákat" megoldani, de ha nagy baj van, akkor kérnek "telefonos' segítséget.

Kicsit megborzongok ahogy elmesélik, hogy mennyire könnyen lehet hajléktanná válni. Hogy az állami gondozott gyerekek egyrésze náluk végzi,ha nincs munkéjuk és már a nagykorúságkor kapott pénzük is elfogyott. Vannak közöttük rendkívül tehetséges gyerekek, de a legtöbb esetben az ambíció és a kitartás hiányzik, aztán belesimulnak a rendszerbe, már nem is akarnak semmin sem változtatni. Peregnek ki ujjaik között a napok, a hetek, az évek... Egyre több a hajléktalanok között a fiatal, sajnos...

És míg korábban az alkohol vitte romlásba az embert, most a másfajta drogok játszanak főszerepet. A vissazút nem reménytelen, de nagyon kevesen tudtak változtatni a sorsukon. Rettenetesen kevesen.

Két kismamájuk is volt a közelmúltban. Az egyik már megszűlt, s anyósáé lett a baba. Próbáltak segíteni, de itt fokozottabban igaz, hogy csak annak lehet segíteni, aki magán is akar, s ha valaki nem érzi át a felelősséget a gyermeke iránt, azon nem lehet... De hát a legtöbbjüknek jó példája sem volt, ahonnan megtanulhatták volna.

A másik már a családi szálláson van, neki talán sikerülhet...

A nappali melegegődben, tévét néznek,esznek, pihennek, múlatják az időt. Lehetőségük van mosni, fürödni. Kapnak mosószert, szappant, törölközőt, ha van pályázati pénzük vagy adományuk, még borotvahab vagy borotva is kerül nekik. Itt intézhetik ügyes-bajos dolgaikat, ide jön az orvos. Egészen négy óráig, akkor el kell hagyni az épületetet, mert hamarosan azok jöhetnek be, akik itt szeretnének aludni, s akik az éjszakára bejelentkeztek. Hetente szombaton van nagy átvizsgálás, de az újakat minden befogadáskor. A tetvek és a rühek ellen folytatnak harcot, nem reménytelenül. Nem szeretnék, ha megfertőznék egymást, eddig sikerült mindig mindenkit rábeszélni a tisztálkodásra is.

Nem írok létszámot, télen, a hidegben annyi hely van, amennnyi kell, nyáron be kell jelentkezni, s le kell foglalni a helyét, annak, aki szeretne fedelet. A közelmúltban valakik ellopták a takarók egy jelentős részét, fogalmuk sincs, hogy csinálták, most nincs pléd,, nem futja rá..

Aki bejön este, az reggelig nem mehet ki, pontosabban kimehet,de akkor vissza már nem. Nem szeretnék, hogy kocsmából ki-bejárás legyen. Így a legtöbben már este öt után megérkeznek, tévét néznek, beszélgetnek... és alszanak. Várják a reggelt.

Az átmeneti otthon lakói laknak legfelül. Ha van munkájuk, s fizetnek némi térítési díjat, lehetőségük van arra, hogy az albérletlnél kedvezőbb feltételekkel lakjanak és étkezzenek. Egy plusz egy évig. A remény helyei, kicsit olyan, mint a purgatórium, eldől, hogy ki kerül ki, s ki kerül lejjebb.... Aztán... De azért vannak, akik elmennek,munkát, lakást, családot találnak, de vannak, akik közülük is visszatérnek.

Hajléktalanok napja. Egy nap, ami más volt, mint a többi, egy kis kaland, egy kis játék, egy kis verseny... Egy nap, ami nem tegnap és nem holnap...