Tegnap estére beszéltük meg, de tudtam, hogy úgyis csak ma délelőtt jön, mert ő már ilyen. Én is szoktam késni, de nem napokat, csak fél-egy órát, magasmaximum. Ő mások idejét egészen lazán kezeli.

Eltelt fél nap, s még csak nem is telefonált. Hívtam egy párszor, persze közben jól felhúztam magam, mert kint hétágra sütött a nap, s már annyira el szerettem volna menni egy kis kirándulásra. Mindegy csak el, hogy más élményeim, más gondolataim legyenek. Végül csak elértem telenon, mondta, hogy még pakolászik, csomagol. No comment...

Eszembe se volt megvárni a végét,mondtam néhány becsületsértőt , s elindultam magamban kirándulni.

Gondoltam, megnézem a hóvirágokat a Kulcs és Adony között a szentmihályi erdőben. Azt mesélték, hogy hatalmas, óriás fejű hóvirágokkal van teli minden. Évek óta készülők arra, hogy ezt megszemléljem. Magamhoz is vettem a fényképezőgépet, hogy megörökítsem, ha esetleg megtalálom a lelőhelyet.

Nem voltam benne biztos, általában úgy tájékozódom, mint a denevér délben. Így magamon is meglepődtem, amikor a kulcsi hétvégi házak szomszédságában egy csodálatos, igazi hóvirág-mező fogadott a maga teljes valójában. Nem is emlékszem arra, hogy ennyi hóvirágot láttam volna egyszerre egy helyen.

Domboldalon újabb és újabb ültetvények csábítottak, közben nyilvánvalóvá vált, hogy ibolya is lesz , már dugja ki a fejét , s szerintem azok is gyönyörűek lesznek. Tehát meglett a hóvirág-mező. Olyan öröm-virgonc voltam, hogy el is hagytam a slusszkulcsom, ettől kissé lelohadt a hangulatom, de aztán meglett a kulcs is, így örömködhettem tovább, csak kissé visszafogottabban, nehogy megirigyeljék az "égiek". És azon gondolkoztam, hogy milyen nagyszerű dolog, hogy megtiltották bűntetés terhe mellett a hóvirágok letépdesését . Teljesen ésszerű, hiszen ezek a csodák néhány napig élnének a vázában, s aztán végük is lenne.

Nincs annál szomorúbb, mint virágot haldokolni látni egy vázányi vízben...

Visszatérve a barátnőmre: már egyáltalán nem neheztelek rá. Sőt, elég erőteljesen belegondoltam, hogy milyen fontos is az életünkben az idő.

Nem rabolhatjuk el másokét, nincs hozzá jogunk, mert közben nem marad lehetőségünk arra, hogy meglássuk azt a csodát, ami körülöttünk van. Barátnőm egy napos késéséből igazából nekem kell ezt megtanulni, már a hóvirágok miatt is...