Szerencsés véletlen, hogy éppen egymást követő két napon van az ESZI- Egyesített Szociális Intézmény évfordulója és az Idősek Világnapja.

Ünnepelni pedig jó...

Október 1. az Idősek Világnapja immár 20 éve, a 60 évnél idősebbek száma évről évre nő, a rájuk fordított figyelem és törődés viszont egyre csak csökken. Nem úgy, az ESZI-ben, ahol az intézmény ünnepével együtt köszöntötték lakóikat.

Hetekkel ezelőtt már elkezdődött a készülődés, hogy az ünnep igazi ünnep lehessen. Vendégek érkeztek, szponzorok ajánlottak fel az napra ünnepi menühöz valót, volt műsor és persze emlékezés is.

Horváthné Kósa Editnek, az intézmény vezetőjének megható köszöntője után a Móricz iskola énekkara vidította fel az időseket, majd az intézet legöregebb és legrégebbi lakójára hárult a figyelem.

Rabóczki Ferencné 99 évesen 2 éve az otthon lakója, Palotai Dániel, akit mindenki csak Dodiként ismer '87 óta otthonának tekinti az intézményt , meghatódva vette át az ajándék társasjátékot, amivel a legszívesebben töltené az idejét.

A pénteki ünnepnap délelőttjének további részében az intézet dolgozói is szórakoztatták a közönséget énekkel és versekkel, majd feldézték az elmúlt 40 évét, az emlékeket, régi történeteket, fényképeket. Ezután Borsos József, az intézmény pszichológusa tartott előadást, hangsúlyozva, hogy bár a városban az elmúlt negyven évben sok minden eltűnt, megváltozott, az idősek otthona még mindig áll, és állni is fog, hiszen nagy szükség van rá. A legtöbben nem is tudják, mennyire.

Délután még izgalmasabb programok várták a lakókat az ESZI mindhárom intézményében: a Duna soron, a Batsányi úton és a Barátság úti otthonban is.

Felléptek a vendégül hívott a Jószolgálati Otthon lakói, a pálhalmai büntetésvégrehajtási intézet fogvatartottai, a Széchenyi István Gimnázium énekkara is. A legizgalmasabb azonban mégis az állatasszisztált terápia érkezése volt, ekkor ugyanis külön idősekkel foglalkozó, játékos kutyusok jelentek meg.

Láthatóan felpezsdített mindenkit a négylábúak érkezése, akik ugyanúgy örültek a sok simogatásnak, mint a lakók annak, hogy lehetőségük van állatokkal foglalkozni. Mázli, Zserbó és társai pedig a sok simogatásért cserébe különféle mutatványokkal szórakoztattak mindenkit.

Kellemes és vidám nap volt.

Idősek. Egy hely, ahol menedéket kaptak. IÉs egy hely, ahol még fontosak lehetnek.

Epilógus

Belépek egy szobába, egy fiatalasszony mosolyog bizakodva le egy képről, gyönyörű szép nő, boldogan karol bele ifjú férjébe... a ráncok mögül nehéz felfedezni, hogy a szoba lakójának a menyasszonyi képe, amit nézek a falon. Az idő kegyetlenül bánik velünk, állapítom meg, elveszi ifjúságunkat, boldogságunkat, hitünket...

Ahhoz, hogy a méltóságunk megmaradhasson, kell egy ilyen otthon. Egy menedék, ahol olyanok dolgoznak, akiknek hivatásuk az elfogadás és a szeretet.

Az ünnepségen néhány székkel mellettem ülő idős bácsi bepisilt. A dolgok természetességével tűntették el a baleset nyomait. Valami olyan közvetlen és diszkrét természetességgel, amit elképzelni se tudtam volna. Egy pici széljegyzet az ünnep margójára, egy aprócska mozzanat. Mégis nagyon fontos. Megértettem, hogy miről beszélnek, s megéreztem, hogy mit jelentenek a kimondott szavak.

Vass Ádám