. Csakhogy a 2011-es költségvetésbe se a város, se a Dunaferr nem tervezte be az ezzel járó kiadásokat. Február 16-án kuratóriumi ülést tartott a gyűjteményt kezelő Dunaferr-Art Dunaújváros Alapítvány, hogy megoldást találjon az előállt helyzetre. Az ülést az ügyvivő, Klein András Miklós vezette.

- Helyzet van – miként Kismóni László önkormányzati képviselő fogalmazott, aki már az elmúlt esztendőben indítványozta a várható kiadásoknak a városi költségvetésben való szerepeltetését, miként azt is, hogy vegyék fel ez ügyben a kapcsolatot a mások alapítóval, az ISD Dunaferr Zrt.-vel. Gombos István alpolgármester arra hivatkozott, hogy nem vagyunk jó anyagi helyzetben, azonban városi, társadalmi összefogással esélyes, hogy lépjünk ebben is. Örül annak, hogy a vasmű vezetőivel is megkezdődtek a tárgyalások.

Pálfalvi János, az alapítvány munkáját segítő Művészeti Tanács elnöke elégedettségének adott hangot: - Ünnepi pillanat, amit most megélünk. A sok évtizedes munkát magas szinten elismerték, értéknek nyilvánították. A szoborpark létrehozásával sikerült egy harmóniát teremteni a természeti és társadalmi környezet, valamint a képzőművészet között. A művészi szabadság megnyilvánulásaként a természet olyan pontjára került egy-egy szobor, amely kiemelte magát az alkotást. Ami viszont probléma, hogy a természet a maga diadalát üli, s mint egy dzsungel, elnyelni készül a szobor-együttest. Ezen kell mihamarabb változtatni, a parkrendezéssel, kertészeti eszközökkel a szobrok megtekinthetőségének újbóli lehetővé tételével. Arra az elképzelésre, mi szerint a belvárosba kellene áthelyezni az alkotásokat, így reagált: - Az alkotótelepi mozgalom alapeszméjét és élményét változtatnánk meg. Nem válna előnyére, ha mi szabnánk meg új helyüket. Ehelyett egy régi vágya, egy kilátó megépítése mellett érvelt.

- A korszak emlékműve e tárgy-együttes – reflektált az elhangzottakra a kurátorok egyike, Kovalovszky Márta művészettörténész, majd így folytatta: - Elsődleges feladatunk, hogy fenntartsuk, megőrizzük a szoborparkot, annak viszont nincs értelme, hogy „megmozduljon”. A fantasztikus művészettörténeti iratanyag feldolgozása, kutathatóvá tétele vár a téma iránt érdeklődőkre. Ez nem csupán Dunaújváros, hanem a nevezett időszak művészettörténeti értéke is.

Gál Zoltán, a Partvédelmi Vállalat nyugállományú igazgatója, kurátor szerint az itt élőkben jó lenne tudatosítani azt a tényt, hogy egy szakmai grénium figyelt fel a városunkban található, egyedülállónak számító szoborparkra.

A továbbiakban javaslatok hangzottak el arra vonatkozóan, hogy minél többen megismerjék e jelentős értéket képviselő kollekciót, katalógusban, avagy az internet adta lehetőségekkel élve, már meglévő honlapokon, avagy saját web oldalon keresztül. Abban mindenki egyetértett, hogy a város honlapján kapjon helyet fotókkal és egyéb információkkal kiegészítve. S az sem ártana, ha az ifjúságnak iskolai program keretében bemutatnák a szoborparkot. A helyi főiskola kommunikációs szakos hallgatói figyelmét is ráirányíthatnák a témára. Szécsenfalvi László kurátor felvetette, hogy az Európa Tanács elnökségünk alatt Európa számára közkinccsé tehetnénk a felső és alsó Duna-parti arborétumban található szoborgyűjteményt.

Szente Tünde