Mint minden technikai sportban itt is első sorban a gépek számítanak, s csak utána jönnek a versenyzők. Megtanultunk egy új kifejezést, hogy Opti Max. Ezek az új típusú motorok,s mint egy hétfejű sárkány ámulattal, csodálattal és némi irigységgel tölti el azokat, akik nem birtokohatják őket. De, hát mindez pénz, iszonytató pénz, amire egyszerű földi illetve magyar halandóknak nem sok esélye van.

Cserni Béla nem bukott, nem törött, gépe nem állt le, végigment a pályán, s a 11. helyen ért célba. Persze, ahhoz, hogy jóval előbb végezhessen egy szezonban legalább huszonötmillió forintra lenne szüksége, de ez nincs. Ötezer euró volt a mostani versenyre a hajótest, de most már nem bérelt járművel kell versenyeznie, ez már az övé. Ez eddig a jó hír.

A díjkiosztó után beszélgettünk barátai körében , vidáman nézegeti ajándékát, egy ébresztő vekkert :-),amit a legjobb dunaújvárosi versenyzőként vehetett át dr. Sándor Péter elnöktől. Ez utóbbi persze csak jó poén volt, illetve egy gesztus, hiszen ő volt az egyetlen dunaújvárosi induló.

- Kifizette a költségeket.?

- Természetesen én, saját zsebemből - adja meg a választ, majd párja nevetve pontosítja: - A kettőnkéből.

- Szponzorok?

- Nem nagyon vannak. Kétszer százezer forintot kaptam szponzoroktól, a többi valóban a családunk költségvetését terheli.

- Az ember azt gondolná, hogy gazdasági bizottsági elnökként azért jóval több támogatót tud szerezni...

- Ez nem így van. Sőt, minden ellenkező híreszteléssel szemben a verseny megrendezéséhez sem járult egyetlen fillérrel sem Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata.

Közben szerelők érkeznek , most már felszabadulva mesélik, hogyan kellett döntést hozniuk arról, hogy melyik a kevésbé rossz alkatrész, amit a hajóba építenek. Hogy voltak izgalmas percek, de azért a végén minden működött. A verseny végén anekdotákká válnak a történések, de az is nyilvánvalóvá válik még egy kivülálló számára is, hogy mint a többi versenysportnál ez is számtalan lemondással jár.

A versenyzők feleségei egymás szavába vágva nevetve mesélik, hogy mikor voltak együtt családi nyaraláson. Legtöbbjük soha... A férjek ellenkeznek, hogy dehogy nem... Cserniéknél sincs ez másképp...

- Hányszor is voltunk Portugáliában? - szegezi a kérdést párjának a versenyző.

- Mindig versenyen...

S együtt jót nevetnek ezen.

S megtudom azt is, hogy a családi nyaralások során időnként felváltva vezetik a 16 méter hosszú hajót cipelő szerelvényt, hogy a kislányuk megszokta, hogy idegen nyelvet beszélő kisgyerekekekkel játszik. Most is felszabadulva viháncol a többi motorcsónakos gyerekkel. Nyilvánvalóan egy hétköznapi ember számára egyszerre vonzó és riasztó életforma. Izgalmakkal, veszéllyel, lemondásokkal teli, ám mégis ....mint minden versenysportnál a saját korlátok legyőzése, a verseny izgalma és a győzelem vágya erősebb mindezeknél...

Egy fiatalember sétál el mellettem. Felhívják a figyelmem arra, hogy nézzem meg a karóráját....

- Szép, szép... - bólogatok.

Majd a nem kellő ámulatomat látva egyik ismerősöm megmagyarázza: ez egy speciális EDOX óra, ilyent csak és kizárólag a világbajnokok kaphatnak. Tehát, akinek ilyen van a csuklóján, arról mindenki tudja, hogy a világ legjobbja.

- Akkor ez olyasmi mint az Oszkár-díj?

- Nem pontosan, ez jóval kevesebb embernek van.

Nézem közben Cserni Béla vekkerét. Kedves darab. De elképzelem, hogy milyen jó lenne, ha a következő időmérő szerkezete egy karóra lehetne. Egy igazi Edox.