A népmesékben csak akkor van csoda, ha a hős ezért maga is tesz. Ha csak válogatja bambán a lencsét, meg megeszi a mérgezett almát miután már átrázták a fésűvel és az övvel, akkor a népmesei hősnek nem jár semmi.

A népmesékben mindig meg kell küzdeni a sikerért. A csoda addig várat magára. Azt tanítja, hogy erőfeszítés és kitartás nélkül nincs eredmény, nincs győzelem.

Nem véletlenül szereti Zalán Tibor, író a népmeséket, hiszen számtalant feldolgozott már, s nem véletlenül szeretjük mi sem az ilyen történeteket. Éppen ezért népszerűségre számíthat a Bartók új bemutatója, a Kabule kincse.

Majdnem azt írtam, hogy gyerekdarab, de inkább úgy pontos, hogy első sorban gyerekeknek szóló darad, mert a felnőtteknek is vannak benne áthallások, egy-egy jó poén, ami kifejezetten a nagyobb, tapasztaltabb korosztálynak címeztek. Úgy mint a férfiak természetével és hűségével foglalkozó gondolatok. Azaz szülő nyugodtan elkísérheti a gyermeket, egyáltalán nem fog csalódni.

De ennyi előhang után térjünk át magára a darabra. Ezúttal a Bartók színpadán együttjátszanak a prózai tagozat és a táncszínház színészei. Így teljesen egyértelmű, hogy van benne tánc és ének is. Énekes István, rendező jóaránnyal ötvözte a különböző elemeket, ráadásul izgalmas távol-keleti hangulatot sikerült a színpadra varázsolnia.

Jól sikerültek a jelmezek, és igencsak kellett a fantázia a díszlet- és jelmeztervezőnek, hogy egy sok helyszínes darabot kevés eszközzel életre keltsen. Volt itt számtalan hegy, meg vízesés,szakadék és folyó és hegyszelleme, meg kígyókirály otthona, meg királyi palota, és vásár...

MIndenképpen elismerés illeti Libor Katalint.

A mese története amúgy teljesen a népmesék vonalát követi. Van egy kisfiú Acsu, aki elindul az aranyárpáért. Leküzd számtalan akadályt, kimászik rendgeteg bajból, a végén persze minden szép lesz, ahogy illik.

Talán egy kicsit túl sok is benne a fordulat, mintha a szerző legalább három népmesét gyúrt volna egybe, ettől persze nincs idő semmire,mert a cselekmény viharos sebességet diktál a szereplőknek, akiknek pereceken belül új helyszínen új cselekedeteket kell életre kelteniük.

A Bartók színház művészei a feladatot megoldották, s akár csak a jó mesében, már most a premier után is pontosan megjósolható, hogy sokat, sokáig és sok helyütt fogják ezt a darabot bemutatni, sokak örömére.

Szereplők:
ACSU – bulói kisfiú: CSADI ZOLTÁN
ACSU apja – kovács: SUPLICZ MIHÁLY
ZSUDA – nagy hegyi szellem,
KENYPAN - Ludzsóföld hercege: GASPARIK GÁBOR
A FÖLD ISTENASSZONYA,
CZETAN – hercegkisasszony: LAPIS ERIKA
KABULE – kígyókirály,
A KERESKEDŐ: PATAKI DEZSŐ
TUSZI – ludzsóföldi kutya: TÓTH BOGLÁRKA
SZEPI KÍGYÓ,
EMANY – hercegkisasszony: POLGÁR LILLA
HAMUCO – hercegkisasszony: KISS ALEXANDRA
KAMARÁS: MÓRI CSABA

Bulóiak, ludzsóföldiek: A BARTÓK TÁNCSZÍNHÁZ TÁNCMŰVÉSZEI

Díszlet-jelmeztervező: Libor Katalin
Művészeti konzultáns: Zalán Tibor
Zeneszerző: Ács Gyula

Rendező-koreográfus: Énekes István

-fgy-