Dunaújvárosban születtél és a pályád is innen indult. A Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttesben táncoltál, első fellépésed a Bartók Kamaraszínházban volt. Milyen érzés most visszatérni koreográfusként?
Nagyon jó érzés. Dunaújvárosban nőttem fel és, ahogyan említetted a pályám is innen indult. Olyan táncosokkal is dolgozhatok most ismét együtt, akikkel még a Vasas Táncegyüttesben táncoltam. Ismerős környezetbe jöttem, amely családiassá teszi a próbákat. A városba visszatérve gyakran nosztalgiázom. Elmentem az egykori iskolámhoz, újra bejártam azokat az utcákat, próbahelyeket, ahol annak idején sokszor megfordultam.

- Gryllus Vilmos megzenésített veresei, dalaik szolgálnak nálad ihletforrásként. Milyen főbb koncepció mentén illeszkednek az előadásba az irodalmai, zenei alapanyagok?

- A kislányom születését követően sokat hallgattam Gryllus Vilmos és a Kaláka Együttes szerzeményit. Mindegyik dalnak kiváló a hangszerelése, a dallamvilága és rengeteg humorral van átszőve. A Mesebeszéd című táncjátékot A Maszkabál című lemez inspirálta. Az albumról olyan számokat válogattam, amelyek pergősek, fülbemászóak, táncolhatóak, valamint kapcsolódnak az egyes karakterekhez. A táncjátékban nagyon sok jelmez lesz, mint például, bohóc, cica, lovag, banya, varázsló, egér, ősember illetve gólya.

- Hogyan képzeljük el, ezek a karakterek egy logikusan felépülő történetbe ágyazódnak, vagy inkább egy „vásári komédiához” hasonlóan rövid jelenteket adtok elő zenés közjátékokkal?

- Igazából egyik sem. A darab úgy indul, hogy a kikiáltó elindítja a farsangi mulatságot, a jelmezbált. A külső és a belső tér váltakozása határozza meg, hogy melyik jelenet hol játszódik. A háttérben vetítéssel erősítjük meg az adott helyszínt. A jelmezbál atmoszférája köti össze az egyes jeleneteket. Előfordul, hogy a szereplők a színpadon öltik magukra az adott jelmezt és vele párhuzamosan alakul át a környezet is. A különböző karakterek vágyaiból, fantáziájából építkezve elevenedik meg a látványvilág, változik át a tér.

- Miképpen fogja megszólítani a legkisebbeket terveid szerint a készülődő táncjáték?

- A történet a maszkabál, jelmezbál forgatagára van felfűzve. Túl azon, hogy egy farsangi mulatságot akarunk megjeleníteni, az egyes szereplők azáltal, hogy más valakivé lényegülnek át, a vágyaik is beteljesülnek. Egy olyan varázslatos világot szeretnék megjeleníteni, ahol minden ember át tud változni és a képzeletében megszületett mesebéli környezet egyszer csak valósággá tud változni. A jelmezekkel kapcsolatban törekedtünk arra, hogy ne csak jelzésszerűen ábrázoljuk a banyát, az egeret vagy a varázslót, de természetesen lesznek olyan jelenetek, ahol a gyerekek fantáziájára fogunk hagyatkozni.

- Koreográfusként hogyan tudod hasznosítani a stílusában és munkamódszerében különböző társulatoknál szerzett tapasztalatodat?

- Ez lesz a második, nagyobb lélegzetű, különálló koreográfusi munkám. Az első A Férfi tánca címet viselte, amelyet öt férfi táncossal készítettem. Miután néptáncosként indultam, számomra ez jelenti az anyanyelvet a táncban. Honvéd Együttesben több mint tíz évig táncoltam, majd elkerültem Bozsik Yvette társulatához, ahol egy másfajta tánctechnikát sajátítottam el. Mindkét társulattal több gyermekelőadásban is táncoltam, ezeket a tapasztalatokat felhasználva mertem igent mondani a Mesebeszéd című táncjáték színpadra állítására.
Mudra Ágnes