Mi áll a Dunaferr Putyin látogatására időzített bejelentésének hátterében?
Szalai Anna
Éppen Putyin látogatásának napjára időzítette csoportos létszámelépítésének bejelentését a Dunaferr. Az időzítés aligha véletlen.

---

Mfor vélemény:

A Dunaferr bejelentése tehát bizonyos szempontból várható volt. Ugyanakkor mégis meglepő, hogy éppen Vlagyimir Putyin orosz elnök látogatásának napján tették ezt meg. A cégnek ugyanis az utolsó hírek szerint az orosz fejlesztési bank, a Vnyesekonombank (VEB) a tulajdonosa. A cég részvényeinek 98,2 százalékát birtokló ciprusi cégben - Steelhold Ltd - 2010-ben történt az utolsó ismertté vált tulajdonosváltás, akkor orosz kézbe került a többségi tulajdon. Az üzletről személyesen Vlagyimir Putyin miniszterelnök tárgyalt a konszern három korábbi ukrán többségi tulajdonosával.

Az időzítés másrészről azért is beszédes, mivel Dunaújvárosban az önkormányzati választások központi kampánytémája volt a vasmű helyzete. De a cégvezetés akkor csupán egy tisztázó közleményt adott ki, amelyben szó sem volt a tervezett leépítésről. Nagy kérdés, hogy az előző elbocsátási tervekre rögtön ugró Orbán-kormány ezúttal mit lép.

Mint emlékezhetünk, 2013-ban Varga Mihály azt mondta, hogy az állam megvenné a céget, de a tulajdonosok nem adták. A visszavásárlás 2014-ben, a Paksi Atomerőmű bővítéséről szóló orosz megállapodás aláírásakor is felmerült, hasonló eredménnyel. Seszták Miklós akkori fejlesztési miniszter 2017-ben a parlament fenntarthatósági bizottsága előtt elismerte: a kormány akár teljes egészében megvásárolná a Dunaferrt, a tulajdonosok azonban egyetlen állami megkeresésre sem reagáltak. A Magyar Narancs akkori információi szerint a kormány ezután taktikát váltott: az állam nevében föllépő miniszterek helyett Mészáros Lőrinc milliárdos gázszerelő adott vételi ajánlatot a tulajdonrészre, de ő sem járt nagyobb sikerrel. Holott a társaság halmozott vesztesége 2016 végére meghaladta a 185 milliárd forintot. A saját tőke mínusz 43,6 milliárd forintot tett ki, míg a kötelezettségállomány 264 milliárd forintra hízott. Sokan a bedőlés veszélyét olvasták ki a Dunaferr könyvvizsgálójának, az Ernst & Youngnak beszámolóból is, miszerint „jelentős bizonytalanság áll fenn a vállalkozás jövőbeni folytatásával kapcsolatosan”. Dunaújvárosban 20–50 éves technológiát használnak, és ha ez nem változik, aligha javítható a termelékenység.

A privatizációs szerződés értelmében az ukrán tulajdonosok 2010-ig nem csökkenthették az alkalmazottak létszámát. Azóta viszont közel 3 ezer fővel lettek kevesebben, ám a helyzet ennél bonyolultabb, mivel a vállalat gyakorta nyúl a kiszervezés eszközéhez. A Dunaferr mindezzel együtt továbbra is a legnagyobb munkáltató a városban és környékén, a családtagokkal, a kapcsolódó létesítményekkel és a széles beszállítói körrel együtt több tízezer ember sorsa függ a vállalattól. A Rail Cargo forgalmának például 12 százalékát adja a vasmű. És akkor még nem beszéltünk a miniszterelnök apjának, Orbán Győzőnek a cégéről: a Dolomit Kőbányászati Kft. az első Orbán-kormány idején lett az akkor még állami cég beszállítója.

Az acélgyártó helyzetét ismerőkben egyre erősebb a gyanú, hogy az oroszok nem gazdasági, hanem politikai okok miatt őrzik a Dunaferrt. Ezt erősítette Szergej Gorkovnak, a VEB vezérigazgatójának 2016-os látogatása, aki nem titkolta: fontos szerepet szánnak a Dunaferrnek a paksi beruházásban. S ez aligha meglepő, hiszen a VEB áll a 12,5 milliárd eurós paksi bővítés 10 milliárd eurós (cirka 3240 milliárd forint) államközi hitele mögött, így jelentős fejlesztés árán beszállítóként kétszeresen profitálhatnának a magyarországi atomerőmű-építésből. A Dunaferr ügye tehát Paks mellett minden bizonnyal újra és újra téma lesz