Cserna Gábor, polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, s köszönte meg az összefogást, amellyel városunk legendás kismozdonya megújulhatott, majd Orosz Csaba parancsnok lépett a mikrofonhoz, s mesélt arról, hogy mit is jelképez a vidámpark kismozdonya. Végül a gyerekek vették birtokba a kiállított járművet.

Egy kis viszatekintés a történtekre.

…A gyerekek várva várt álma, kedves “játéka”, az úttörővasút paripája elkészült. …A kocsit a vasszerkezet dolgozói készítették, az épületjavító munkásai égszínkékre fényezték. Kis tábla is lesz rajta, mint az igazi, nagy vasúti kocsikon: 24 ülőhely, 14 álló hely.
Már nem sokat kell aludni, s aztán ott pöfög majd a tüzes vasparipa a Vidám Park mellett, az árnyas fák között…(1958)

Korabeli a tudósítás. Az idő változott, elvitte, amit el kellett vinnie, de meghagyta, aminek meg kellett maradni.
A rendszer eltűnt, romjai maradtak. Muki is ott rozsdásodott a hajdani Vidámpark helyén. Belemászni, megérinteni, simogatni már nem lehetett, nem is volt érdemes. Már mindenki beletörődött abba, hogy az enyészeté lesz, azaz nem mindenki… Ezért történhetett meg, hogy a 120 éves kismozdony most új életre kelt. Megújult, megszépült, nagy szeretettel és összefogással elkészült, s ország-világ láthatja, hogy milyen gyönyörű is.

A történet a Vidámpark rendbetételekor kezdődött. Akkor nagyon sokan szót emeltek Mukiért, de hát a figyelemfelkeltésből még nem lesz cselekedet. Orosz Csaba, tűzoltó-parancsnok akkor kapcsolódott be a felújítás szervezésébe,és végigvitelébe, amikor éppen lohadni kezdett a lelkesedés. Így Muki először a laktanyába kezdte felépülését. Persze a legszebb összefogás sem ér sokat, ha nincs a szándék mellé némi készpénz is téve, vagy az azt helyettesítő munka, szakértelem, no és az alapanyag. A kezdő lépéseket városunk önkormányzata vállalta magára: 980.000 forintot szavazott meg a felújítás elkezdésére. A tűzoltólaktanya azonban sem méretében, sem eszközeiben nem alkalmas a teljes felújításra, így Muki továbbutazott.

Ettől kezdve oroszlánrészt vállaltak magára a Dunaferr középiskola szakoktatói, tanulói, akik munkájukat, szakértelműket és a tanműhely teljes kapacitását latba vetették.
Mára legenda számba megy, hogy azok a diákok is szívesen sürögtek-forogtak a Muki körül, aki amúgy nem szívesen fogták meg a szerszám végét. A kismozdonyon dolgozni ugyanis egészen más volt. A következő lépéshez az ISD Dunaferr vállalat segítségére is szükség volt. Tankhilevicz cégvezető felvállalta a Muki-ügyet, s rendelkezésre bocsátotta a cég kapacitását, mondván, hogy ami a gyárkapunk belül van eszköz és alapanyag, azt használhatják a felújításához.
A kismozdony felépült, már csak a szép, új ruhája hiányzott.

Egy igazi festőműhelyben kellett ezt rávarázsolni, hogy valóban minden olyan lehessen, mint új korában, sőt… Itt az Alba Volán nyújtott segítőkezet. Elvállalták, hogy műhelyükben lefestik az előírásoknak megfelelően a kismozdonyt. Ahhoz, hogy minden autentikus legyen igénybe vették Szenczi Krisztián vasútbarát kutatásait is. Így Muki, a Thomas típusú kismozdony elkészült, s most már ott díszeleg a két Vasmű út közötti parkban. Igazolásul annak, hogy az idő legyőzhető, összefogással, jó szándékkal mindenképpen. Győződjenek meg róla a saját szemükkel!