Szűk látókörű minden olyan érvelés, amelyik CSAK villamosenergia-megtakarításban látja a nyári időszámítás hasznát.

A nagyobb haszon az energia-megtakarításon túli előnyökben rejlik. A márciustól októberig tartó, egy órával hosszabb természetes világítás előny mindazoknak, akik iskolai, munkahelyi tevékenység után a szabadban szerveznek programot, strandolnak, hétvégi telkükön, családi házuk kertjében dolgoznak. Előny (például az építőiparban, kiegészítő mezőgazdaságban), hogy hosszabb ideig végezhető értékteremtő munka szabadtéri munkahelyeken.

Noha ezek az előnyök alig számszerűsíthetők – szemben az energia-megtakarítással – induljunk ki abból, hogy hazánknak tízmillió lakosa van. Ha csak e lakosság harmada és mindössze két héten át használja ki a nyári időszámításból adódó hosszabb természetes világítás ilyen-amolyan előnyét, akkor az - ötszáz forintos órabérrel számolva is - hétmilliárd forintnak felel meg!

De nem a példaszámításhoz alapul vett két hétig, hanem évente hét hónapon át (!) juthatunk a napi egy-egy órával több természetes fényhez. Egy iskolai kirándulás, hosszabb strandolás előnye aligha, egy házépítés, szüretelés, több kiskerti munka nagyobb eséllyel forintosítható.

Az egy órányi időeltolódásból eredő átállás kényszere is „túlragozott” hátrány. Kétségkívül igaz, hogy az emberi szervezetet megviseli valamennyire (kit kevésbé, kit jobban) az átállás kényszere.

De az évenkénti kétszeri átállásnál nagyobb trauma a hetenkénti átállás, például három műszakos munkarend esetében. A sportolók, ha más kontinensen versenyeznek, több időzónányi eltéréshez kénytelenek hozzáigazodni. Ugyanezt az átállást reklamáció nélkül elviselik üzletemberek, tudósok és tehetős turisták is, amikor Amerikába, Oroszországba, Japánba utaznak.

Fellelhető látványos térképábra arról, hogy mely országokban van és mely országokban nincs nyári időszámítás. Ezen jól látszik, hogy nagyon sok ország – jórészt az egyenlítőhöz közeli ország – nem él a nyári időszámítás előnyével. Általános iskolai tananyag, hogy a Föld forgástengelye és az ekliptika síkja 66,5 °-os szöget zár be. Ezért az egyenlítő közelében csekély a különbség a „nyári és téli” félév megvilágítása között.

A szempontok összességét tekintve sokszorosan több haszonnal jár a nyári, illetve a téli időszámításra való átállás, mint amennyi kellemetlenséget jelent évente kétszer hozzászokni az egy-egy órányi időeltolódáshoz.

Csongor György