. Kicsi korától kezdve szeretett szerepelni, táncolni, szavaló- és szépkiejtési versenyeken indult: - Én egy kicsit több különórára jártam énekből, táncból. Hál’ Istennek a szüleim hagyták azt, hogy kiteljesedjek abban, amit szeretek. Mindketten a Dunaferr Dunai Vasműben dolgoztak, - Szaksz Ferenc és felesége Marika (szerk.) - már nyugdíjasok. Szerettek ott dolgozni, örömmel jártak a munkahelyükre. Családostul együtt mentünk mindenhova. Emlékezetesek számunkra a balatonszéplaki, gyopárosfürdői vállalati üdültetések, amelyekben mi gyerekek is részt vehettünk. Ma is mindenki nagyon aktív, Csilla nővérem és Feri bátyám egyébként a vasműben dolgoznak – derült ki Szaksz Gabriella színművészről, aki tavaly a városunkban tánckurzust indított a legkisebbeknek. Ismerkedjünk meg a dunaferres család tehetséges sarjával.

A Szaksz család legkisebb tagját, az igen mozgékony Gabit, aki a Kohász SE-nél szertornázott, szülei a Vasvári Pál Általános Iskolába íratták. Egy baleset miatt abbahagyta a tornát, s átváltott a klasszikus balettre. Tomcsányi Éva és Wünsch László balettmesterekhez járt a Bartók Színházba, ahol jazz balettet is tanult. A tánc olyannyira jól ment neki, hogy iskolát váltott, átvették a Mező Imre Általános Iskola táncszakára. A néptánc alapjait Mucsi Sándorné Magdi nénitől sajátította el. Az iskolaváltás azért is jót tett, mert előző iskolájában folytonosan a testvéreihez hasonlítgatták, így megszabadult ettől a tehertételtől. Később táncolt a Hegedűs Sándor vezette Flash Táncegyüttesben is.

Szaksz Gabriellát hallgatva, feltűnik, hogy rendkívül szépen és választékosan beszéli az anyanyelvünket. Ezt részben annak tulajdonítja, hogy azokon a bizonyos hétfői napokon, amikor még nem volt adás a televízióban, a család összejött, mindenféle játékot kitalált: - Előkerültek a társasjátékok és Anyukám tanított bennünket énekelni. Az én drága jó Édesapám imádja a verseket, Radnóti Szerelmi ciklusa a kedvence, s a verses köteteket sűrűn emelgettem le a polcról. Mivel nekem nem okozott nehézséget, gyakran szerepeltettek iskolai ünnepségeken.

A középiskola elvégzése után nem tudta eldönteni, merre tovább: - Táncos, prózás kategóriák különülnek el a színházban, én pedig mindkettőben képeztem magam. Nem tudtam dönteni, melyik felé vegyem az irányt. A színésznek a „táncos” csak táncos marad, a táncosnak a „színész”, csak színész marad. Ma már az a legjobb, ha a színész mind a három dologhoz ért: a prózához, az énekhez és a tánchoz. De a legeslegjobb, ha mind a három dolgot kiválóan műveli. És mindezek mellé egy nagy adag szerencse is kívántatik. Az időt nem szabad sürgetni, a szerepekre, kiváltképpen a főszerepekre szakmailag és emberileg meg kell érni.

A középiskola után végül is a Penta Rádióhoz, majd az El-Do Rádióhoz került hírszerkesztő-bemondónak: - Megtanultam a hírszerkesztést, hírolvasást, műsort vezettem, filmajánlókat készítettem. Nagyon megtetszett, olyannyira, hogy a mai napig a Jazzy Rádiónak, (90.9 Hz) dolgozom, annak vagyok a hangja. Ez azt jelenti, hogy reklámokat mondok fel. E mellett egy hangstúdióba szoktak hívni országos tv és rádió reklámok hangalámondására. Még a középiskolának köszönhetően részt vettem egy németországi turnén, német-magyar koprodukcióban készített színházi előadáson, operettszínházas táncosokkal. Megcéloztam a Színművészeti Főiskolát, s közben jártam art-jazz tánckurzusokra.