Azért veszem meg, mert Pálinkás Pista jó író. Így hiszek abban, hogy a könyv jóval több lesz, mint egy életrajzi regény, még csak nem is riportkötet arról, hogyan tántorog le az ember fia a jó útról a viszkiig meg a bankrablásig, s hogyan akar majd bűnhődése után visszaevickélni.

Hiszek abban, hogy Pálinkás István jó könyvet írt, és irodalmat csinált a bulvárból. Hiszek abban, mert pontosan tudom, hogy mennyi lemondás, mennyi kétség és kétségbe esés vezette a könyv megírásának útján. Ha azt hiszik, hogy ez túlzás, nem, egyáltalán nem az. Megbocsát Pista, ha elárulom, de volt, hogy az utolsó forintjait is benzinre költötte, hogy el tudjon menni a főhőse szülőhelyére vagy a beszélőkre Nem titok, hogy kétségbe esetten keresett támogatókat, akik segíthették, átlendíthették az eléje tornyosuló akadályokon egyikén másikán, mert hitt a könyvében, s mert meg akarta írni, mert jól akarta megírni.

Nekem ez a könyv első sorban róla szól. Arról, ahogy készült rá éveken keresztül, amilyen alaposan meg akart tudni és ismerni mindent, ami befolyásolhatja a történetet, és jobban megérthetővé teszi a főhős személyét és személyiségét.
Nagyon vártam, hogy sikerüljön neki. Nagyon vártam, mert nekünk földi halandóknak csak sejtésünk van arról, hogy a könyvkiadásba belebonyolódni nem gyenge lelkületű első bálozóknak való.

Bár most már spongyát rá, de a könyv réges régen készen volt, jóval Ambrus Attila szabadulása előtt… És még sem jelent, jelenhetett akkor meg. Amikor egyre másra kérdezgettem, hogy Pityu, de mikor… ? Csak keserűen tárta szét a karját, hogy majd az ügyvédem megmondja. Persze, nem kérdeztem meg az ügyvédtől,. de tudtam, ahová ügyvéd is kell, ott komoly fondorlatok is jelen vannak…
De hát minden jó, ha a vége jó. A könyv megjelent. Most már csak olvasók kellenek. Ajánlom figyelmükbe egy jó író sok viszontagságon keresztül ment könyvét. Fogadják olyan szeretettel, mint amilyen örömmel én gratulálok neki, Pálinkás István kötetét Ambrus Attiláról.

Fekete Györgyi