Akinek személyes televíziós története összefonódott a Dunaújváros Televízió történetével.

- 2005 írtunk. A Dunaújvárosi Főiskolára jártam kommunikáció szakra, amikor bekopogtattam a DSTV-hez, hogy ki szeretném próbálni mindazt, amit a televíziós műsorkészítésről tanulok.
Nem véletlenül nem mondta azt, hogy a DSTV stúdiójába vagy irodájába, vagy szerkesztőségébe, hiszen akkor semmi ilyesmiről szó sem volt. A forgatásokhoz még kamerát is úgy kértek kölcsön. A kezdeteket felelevenítve arról beszél, hogy annak az időszaknak is megvolt a maga „csodája”. Az, ahogy a lelkesedés, a lendület a semmiből is műsorokat és adásokat hozott létre.
- Éppen a közelmúltban gondolkoztam azon, hogy a mai DSTV-nél már nem engedném meg azokat, amiket mi akkoriban „elkövettünk”. Ma már kevés gyakorlati tudással és nagy lelkesedéssel egyetlen kollégánk sem forgathat felügyelet nélkül. Sokkal szigorúbbak a szakmai követelmények, hiszen a mai Dunaújváros Televízióval szemben is mások az elvárások.
A helyi híradó és magazinműsorok mellett hazánk országos közszolgálati és kereskedelmi televízióinak gyártanak műsorokat, s minden „anyagukat” úgy készítik el, hogy a „nagyok” örömmel rendelnek tudósításokat Dunaújváros Televíziójától.
- Szakmailag nem lehet különbség az itt gyártott és az országos média által készített anyagok között – fűzi hozzá az ügyvezető.
A hőskorról beszéltünk. Gyakorlatilag a DSTV Varga Richárd elképzeléseiből jött létre:
- Ő volt az, aki jó menedzserként mindig megtalálta a megfelelő embereket és azokat a lehetőségeket, amelyek a nehéz időszakokat segítették átvészelni. Az együtt töltött évek alatt egy igen tartós, bizalomra épülő kollégális kapcsolatunk alakult ki. Ő az a szakember, aki nem a műsorkészítésért szerette a televíziózást, hanem a kihívásért, a feladatért, amit az képvisel.
Az első fellendülési időszak 2007-2008-ban volt. Már szerkesztőségi helyisége is volt a televíziónak, s nagy stábbal, sok műsort készítettek. Gyöngyösi Péter olyan neveket említ a múltból, akik ma is a tájékoztatásban dolgoznak. Németh Tünde, városunk szóvivője, Szárszó Lajos, újságíró, a DPASE kommunikációs vezetője, Mackó Márk, aki a MOL Liga tévéközvetítéseit szervezi vagy Fodor Endre, aki az EMMI kommunikációs főosztályának főosztályvezetője.
Természetesen egy tízéves televízió élete nem csupán töretlen fellendülésből áll. Jobb és nehezebb időszakok váltották egymást. Volt, hogy betörtek a szerkesztőségbe, s ellopták a kamerákat, számítógépeket, volt, hogy a pénztelenség nehezítette meg a mindennapokat. A múlt a jelen alapja, s erre lehet építeni a jövőt is.
- Én hiszek a közszolgálatiságban. Hiszek abban, hogy a helyi televíziónak van jövője. Hiszek abban, hogy az itt élő embereknek szükségük van arra, hogy meglássák, mi történik velük, és a környezetükben.
- Mi a jövő?
- Érdekes, erről írtam annak idején diplomamunkámat. Arra a következtésre jutottam, hogy az internet forradalmasítja a televízió-nézési szokásokat. Csak egy dologban tévedtem, hogy a televízióba kerülnek be a számítógépek, s nem fordítva.
- Mindehhez, hogyan tudtok alkalmazkodni?
- A DSTV adásai visszanézhetők, visszakereshetők a televízió honlapján és a nagy közösségi megosztókon is. Akár híradó-anyagonként, akár egyben. Bármikor, bárki számára visszanézhetők az információk.
- Eltelt tíz év. Mire vagy a legbüszkébb?
- Azon kívül, hogy a DSTV él? Talán arra, hogy ma is fiatal, tehetséges, lendületes csapat készíti Dunaújvárosnak a televíziós műsorokat. A DSTV nem csupán munkahely, hanem egy alkotó közösség. Az elmúlt tíz évének története ebből a szempontból nemcsak az én személyes történetem, hanem az itt dolgozóké, és persze nem utolsó sorban Dunaújvárosé is. S ha a jövőt tekintjük? Azt hiszem, ebben a tekintetben mindannyiunknak bizakodásra van okunk.