A tárlat ötletadói, megrendezői a képeket tulajdonosaiktól szerezték vissza a február 17-én megnyílt tárlatra. Családtagok, barátok és munkatársak várták a gobelin-készítése megszállottját a meglepetésnek szánt ünnepségre. Három esztendeje érlelődött az ötlet, hogy az évek során elkészült műveket jó lenne együtt látni. Ha nem is a teljesség igényével, de jelentős részüket sikerült időlegesen „visszaszerezni”gazdáiktól.

A kiállítás megnyitó péntek délutánján Beke Beáta és Balogh Zoltán András francia sanzonokból összeállított mini-koncertje, gitár- és szaxofonjátéka szórakoztatta a program résztvevőit.

A kiállítás kurátorai nevében Primusz Hajnalka megköszönte mindazok segítségét, akik nélkül nem jöhetett volna létre a gobelin-tárlat. Így az MMK vezetőjének, Szántó Péternek, aki biztosította a helyszínt, s mindazoknak, akik készségesen „akasztották le” falaikról kedves képeiket, s nem utolsó sorban, az alkotónak: – A kézimunka által a szépségnek olyan árnyalatát ismerjük meg, amely olyan, mint a zene, a vers, vagy más művészet, ugyanúgy formál, nemesít, és boldoggá tesz. Az élő hagyomány része.

A gobelin munkák elkészítéséhez roppant nagy türelem és kézügyesség, valamint különböző technikák ismerete szükséges. Akik pedig el tudják készíteni, azokra új hatalmas csodák várnak, az alkotás öröme, az önkifejezés megnyilvánulása, a teljes kikapcsolódás jóleső, felemelő érzése. Különösen fontos, hogy ezek a munkák Manyi által elajándékozott képek, a családtagjai, barátai, munkatársai életét teszik szebbé. Büszkék vagyunk rá, mert nekünk készítette szeretettel, mindannyiunk örömére – gondolatokkal nyitotta meg a kiállítást Primusz Hajnalka, majd arra biztatta a jelenlevőket, hogy a tárlat ideje alatt hozzák el hozzátartozóikat, mutassák meg nekik is e rendkívül látványos, több mint hatvan darabból álló gyűjteményt.

Csik Józsefné 1995-ben kezdett el gobelin képeket készíteni:
- Évekig gobelineztem, majd abbahagytam, belefáradtam, s akkor láttam neki újból, amikor beteg voltam. Nagyon lekötött.
- Miért éppen gobelin?
- Megláttam a Piac téri „Zsosziban” egy kivarrott képet, s megtetszett. Kérdeztem, mennyire bonyolult, mondták, nem bonyolult, s kipróbáltam, kíváncsi voltam, hogy vajon nekem is megy? Kikapcsolódásnak szántam. Az első, amit itt is kiállítottak, egy picike rózsa volt. Kedvet kaptam hozzá. Ezt csak akkor szabad művelni, ha az embert megnyugtatja. Most éppen szüneteltetem, mert nincs hozzá türelmem, s ilyenkor nem tudom olyan szépen varrni.
- Mit szól a kiállításhoz?
- Nagy meglepetés volt, nagyon örülök. A kolléganőim már évek óta szorgalmazták, hogy kiállítást kellene rendezni belőlük. Ha elkészültem egy képpel, bevittem a munkahelyemre, megmutattam nekik, s azt is elárultam, hogy kinek szántam. Mindig mondták, hogy egyszer már össze kellene szedni, érdemes lenne együtt látni a képeket. Én azt feleltem, nem kell ilyennel foglalkozni. Álmomban sem gondoltam, hogy ezt így összerakják.

A kiállítás kurátorai - Kemény Józsefné, László Tímea és Primusz Hajnalka - az MMK 310-es termében látható képeket katalogizálták.

Szente Tünde