Az Újpart dunaújvárosi és környékbeli képzőművészeket tömörítő egyesület azonban ennek ellenére még működik. 2004 óta. Sőt még alkotótábort is tudtak létrehozni, azaz elviselték egy időre egymást.

Hogy mennyire így van ez igazolja Fehérvári Tamás egyesületi bemutatója: „Az egyesület megalakulását több évtizeden átnyúló viták előzték meg, amelyek részben szakmai, részben (kár tagadni) személyes konfliktusokból táplálkoztak. Az ÚJPART Egyesület a mai dunaújvárosi képzőművészeti szcénában éppen ezért joggal nevezhető a konszolidáció szigetének: az egymástól olykor gyökeresen eltérő ars poeticát és/vagy politikai nézeteket valló művészek évek óta képesek hatékonyan együtt fellépni a szakma érdekeinek képviseletében – és együtt dolgozni azért, hogy Dunaújváros a helyiek számára élhetőbb, az oda látogatók számára pedig megélhetőbb település legyen."

Hát táboroztak. A KMI-vel szemben vagy bent…Készültek festmények, fotók, szobrok, installációk, felöltöztettek köztéri szobrokat, színesebbé tették köztereinket, különleges padokkal, térelemekkel.

Antal Csaba, Brindza László, Deák Nóra, Feltóti Sándor, Hermann Gábor, Horváth Tibor, Ihász János, Kaszás Tamás, Kelemen Marián Éva, Kosztolányi György, Medvegy Zsuzsanna, Móder Rezső, Rajcsányi Artúr, Rohonczi István ROHO, Páhi-Fekete Noémi, Páhi Péter, Várnai Gyula alkotótábori alkotásai még megtekinthetők a Kortárs Művészeti Intézetben és környékén.

Móder Rezső a városalapításnak állított emléket, vakolt, betonozott napokon keresztül. Rohonczi István lélekszobrot csinált, amit a városháza térre állított. Deák Nóra betonből színes fadíszeket készített. Kosztolányi György Kádár-portréval gondolta a múltat felidézni, valaki azt mesélte, hogy a megnyitón ünnepélyesen fel akarta gyújtani, de aztán nem tette. Kelemen Marián Éva képein régi gyerekfotók születtek újra. És meg tudtuk azt is Antal Csaba és Páhi Péter alkotásából, hogy a művészet csupa tré(fa) egy különleges anyagú petpalackokat és betont felhasználó ülőalkalmatosság segítségével.

Közben Medvegy Zsuzsa a békaszobrokra nemez nyerget tett, és közben minden nap, amolyan látványkonyhát vezetett a Vasmű út kies magányában, s etette az alkotókat. És a városlakók jöttek-mentek, nézelődtek vagy csak beszélgettek a „táborozókkal”. Jó buli volt.