Rohonczi István képzőművész alkotása méltó dísze lesz nem csupán az intézménynek, hanem a városrésznek is.

A szobor egyszer formálja meg a reformert és a kemény főnemesi asszonyt.

A tradícióban rejlő megújulást is szimbolizálja.

Az alkotás az erdélyi fejedelemasszonynak állít emléket. Lorántffy Zsuzsanna egy értékválsággal terhes időszakban született, ahol a korszerű tudásnak szerves része volt az új eszmék befogadásának képessége is.

„jelképesen hajtok fejet egy négy évszázaddal előttünk élt nagyszerű asszony emléke előtt. Egy olyan asszony szobra előtt, aki nemcsak támasza és hűséges társa volt a XVII. századi magyar történelem jeles és fontos alakjának, I. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek, de oktatási és egyházi tevékenysége révén is maradandót és példamutatót alkotott.” - olvasta fel a Lórántffy Zsuzsanna Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium előtt felavatott bronz mellszobrának leleplezésén L. Simon László NKA alelnök köszöntő sorait (aki elfoglaltsága miatt nem tudott jelen lenni az avatón) az iskolaigazgató, Őszi Attila.

Az igazgató köszöntőjében büszkén üdvözölte a szoboravatáson megjelent fiatalok mellett a nyugdíjasokat is, akik egykor az iskola dolgozóiból alakult klub tagjaiként ma is fontosnak tartják az intézmény működését. Rohonczi István (ROHO) szobrászművész Svédországból hazatérve egy kétéves munkafolyamat utolsó, ám mindenképpen emelkedett eseményének tartotta a mellszobor elkészültét, hozzátéve, hogy Dunaújváros önkormányzata valamint Nemzeti Kulturális Alap támogatása nélkül valószínűleg nem lehetett volna ilyen példaadóan kifejezni az iskolához köthető identitást sem hallgatóknak, sem az alkotónak. Sztankovics László a Kertváros képviselőjeként, valamint az önkormányzat Sport-és Kulturális bizottságának vezetőjeként azt is örömmel nyugtázta, hogy az elmúlt évekhez képest jelentős előrelépések történnek a városrészben, amit fatelepítéssel folytatnak még az idén.