Attól nem oldódnak meg, nem tűnnek el, nem válnak semmivé, ha csak ezeken kesergünk, mintegy felmentést kérve magunknak. Én úgy gondolom, hogy mindannyiunknak, így első sorban saját magamnak és a képviselő társaimnak megoldásokat kell nyújtanunk, meg kell keresnünk a lehetőségeket, s ezek közül a lehető legtöbbet kell megvalósítanunk. A legsürgetőbb feladatok megoldása mellett a jövő építése is a feladatunk. Tartósan, hosszú távon csak így lehetünk sikeresek, így teremhetünk élhető várost.

– Melyek ezek a lehetőségek…

– Számos fejlesztésünk van már folyamatban, amelyek jelentős változást eredményeznek városunk életében. Roppant büszke vagyok arra, hogy jövőre már be is fejeződik kórházunk rekonstrukciója, ehhez 4 milliárd forint uniós támogatást is sikerült elnyernünk. Új épületszárny, új műtőblokk, megváltozott, szebb, korszerűbb belső környezet szolgálja majd városlakóink gyógyulását és az egészségügyi dolgozók jobb munkakörülményeit. De változni fog a belváros is. Felújítjuk az irodaházat, a városháza C-szárnyát is. Biztos sokan látták már a terveket. Mindez most már elérhető közelségbe kerül, hiszen beadhatjuk a pályázatunkat az állam 1,8 milliárd forint értékű támogatására. És itt van a Vidámpark is. Azzal a feltétellel értékesíthettük a tömegsportpályát, hogy vállaltuk, új sportlétesítmények létrehozására fordítjuk a bevétel egy részét. Elkezdődhet a Vidámpark teljes rekonstrukciója, amely szabadidő központtá válhat, műfüves kézi és futballpályákkal, s a közeljövőben elkezdődik a stadion befejezésének is az előkészítése. Nem lehet egy torzó a város közepén.

– Ezek tervek. Milyen lesz az idei év?

– Könnyebbséget jelent, hogy szeptember elsejétől az oktatási intézmények állami fenntartás alá kerülnek. Ezzel megoldódik az a gondunk, hogy a mi költségeinken tanuljanak a környékbeli települések lakóinak gyerekei. Mint tudják, lakóhelyükön kapták meg a támogatást, de mi finanszíroztuk a képzésüket. De ugyanez volt a gyógyításnál is a Szent Pantaleon Kórház esetében. A parlament döntésével ez a gondunk megoldódik. Ígéretesnek tűnik, hogy számos megkeresésünk volt már az új év első napjaiban is beruházóktól, akik önkormányzati területeket vásárolnának, hogy új gyárakat, üzemeket hozzanak létre. Nagy öröm számomra, hogy ekkora a városunk iránti befektetői érdeklődés, s az is bizakodással tölt el, hogy a Hankook Tire és a Hamburger Hungária is egyre növeli termelését, egyre sikeresebbek, így a korábban kizárólag a Dunaferr-től függő városnak a foglalkoztatásban sikerült több lábra állni. Ez legalább olyan jó hír az acélipari vállalatnak, mint nekünk, város-lakóknak. Nézze, mi mindannyian tesszük a dolgunkat. Azok, akik gyárba járnak, három műszakban, akkor búcsúznak a családjuktól, amikor azok már alszanak, akik rosszkedvűen figyelik az energiaárak vagy a svájci frank emelkedését. Higgyék el, hogy a képviselőtestületnek sem egyszerű a jelenlegi gazdasági környezetben döntéseket hoznia. A városunkra tettünk esküt. Tesszük mind-annyian a dolgunkat, mert nemcsak túlélni szeretnénk, hanem azért, mert bízunk a jövőben. Ez az év a mi városunkban is a remény éve lesz.