Lehet, hogy valaha ez így volt, de mára már elvesztette a lényegét, s egy kirakodóvásár, egy vurstli és egy felkapott búcsú öszvérévé vált.

Rácalmás pedig kirakatfaluvá ( bocs :várossá) vált , ahol az itt élőknek csak az a dolguk, hogy ezeken a ünnepeken etessék, itassák, parkoltassák, szórakoztassák az idevetődőket. Én jó három kilométerre a rendezvénytől bizton hallottam tegnap este Vikidált, de tényleg, ki se kellett mozdulnom, úgy üvölthettem a rockerrel, hogy Árpád népe, hej...

Miután megcsodáltam még délelőtt, hogy az iskolások tanórán tökkompozíciókat gyártottak, hogy hosszú sorban álltak a népek, hogy töklámpásokat csinálhassanak a városi tökföld terméséből, amelyet önkénteseknek kellett felhasogatni, s másik önkénteseknek kellett fogót rá adni, míg más önkéntesek délelőttre már 20 kiló lisztből gyúrták a kelt tésztát, amit más önkéntesek eladtak. Míg következő önkéntesek tereltek, útba igazítottak, szórólapoztak...

Hogy akkor ki szórakozott Rácalmáson? Hát a dunaújvárosiak és a környékbeliek. Rácalmáson a rácalmásiak azért dolgoznak,hogy a dunaújvárosiak jól érezzék magukat. Ez ám a nagyvonalúság.