Ahogy a színek, a formák és alakok egy képpé álltak össze, hirtelen kicsit mindannyian máshova kerültünk. De amilyen gyorsan belemerültünk a fantázia világába, olyan gyorsan fel is kellett ébrednünk. Előadónk megjött, ezzel az óránk is megkezdődik. A terem felé még fél füllel hallok morzsákat: Alkotótábor, Skicc csoport, ma este öt óra.

( SKicc korábban a Petőfiben)

„És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió”
Tolongunk a második emeleten. De most nem főiskolások szállták meg a folyosókat (persze ők is), hanem felnőttek. Kisebb-nagyobb csoportokban beszélgetnek, egy asztal szépen megterítve italokkal és pogácsával. Egy fotós körbenéz, egy tévés épp a kameráját teszi állványára. Hirtelen mindenki elcsitul, és elhangzik egy Juhász Gyula vers. Majd a megnyitó hivatalos része, melyben Bozsits József, és Dr. András István ismerteti nekünk a kiállítás miértjét, és, hogy mi is a Skicc csoport valójában. A megnyitó része a kiállításnak, Kosztolányi Dezsőtől, Mostan színes tintákról álmodom. című versével végződik. Igazán passzol a kiállítás műveihez. Pats József, Kalácska Gábor, Móder Rezső, Ábrahám Anna, és még sok alkotó fantasztikus világába nyerhetünk betekintést, pár alkotás által. Nem kevésbé egy olyan alkotómunkába, amely a csoporttevékenység által magasodik a közérdeklődés fókuszába. Példaként, hogy így is lehet, kell, mert: összetart, nézőpontokat tágít, tanulásra sarkall - közösséget, alkotóközösséget teremt.
Értéket.
Összességében egy csodálatos élményben volt részem. A fantázia egy másik világa ez. Amikor a képzelet szabadon szárnyalhat, és más számára is láthatóvá válik a szándék, az elképzelés, a mítosz, a mese - szereplőkkel együtt. Minden mű a művészből egy puzzle darabkája, de ezt a kirakóst soha nem lehet teljesen kirakni. Mindig új részekkel bővül, újul. Éppúgy, mint egy közösség. Különleges érzés ez, amikor a kiállított darabról visszanéznek rám…
Ő maga, az Alkotó.
Korsós Fanni