Az utolsó ádvent a városban

Az ádventi forgatagba néha azért sodródunk bele, hogy én se maradjak le semmi fontosról. Egy kiárusításról, egy divatos áruról, amelyből talán épp az utolsókat tették a pultra, vagy a jó hírről. Arról a hírről, hogy még én is belefértem azok sorába, akik találkozhatnak a megmentővel. Erről idén is hallhatunk a főtéren és a város több pontján is, vagy pl. a templomok misztériumában. Nagyszerű érzés egy olyan közösséghez tartozni, ahol én is számítok, rám is szükség van. Krisztus születésének idején is szerettek volna valakihez tartozni az egyszerű emberek.
Ám őket, mint oly sokszor, csak kihasználták. Ezért is várták a Messiást, kinek nevének jelentése felkent. Várták és mikor megérkezett nem akarták pont Őt beengedni. Beengedni a szálláshelyre, vendégül látni otthonukba, beengedni szívükbe. Sose felejtem el azt az ifjú párt, akik az évezred utolsó évében, augusztus 11-én bekéretkeztek templomunk udvarára, hogy onnan nézzék a teljes napfogyatkozást. Maradandó élmény volt látni azon a verőfényes napon, hogy elsötétedett minden, csak a horizont szélén ragyogott a fény és pár perc múlva ismét a teljes fényesség. Életem első, de egyben utolsó ilyen csodája volt ez. Ugyanakkor arról se lehet megfeledkezni, hogy ezt eddig évről-évre átélhette az ember szenteste. Hiszen az év egyik legsötétebb napján született meg a fény. Jézus ezt mondja: „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” /Jn 8,12/ Akkor ott Betlehemben a pásztorok voltak az első misszionáriusok, akik a jó hírt tovább vitték. Ezt Dunaújvárosban idén is hallhatjuk, de hogy életünk hányadik ádventje lesz ez azt nem tudhatjuk. A jó hír lényege többek között az, hogy Isten szeretete kitöltetett a Lélek által és bebocsájtást kér az emberek szívébe. A megváltó megszületett Betlehembe és ez azóta is minden éveben arra emlékeztet, hogy már nem kell Őrá várni. Több mint 2000 éve ez volt az utolsó ádvent a városban, és Dunaújvárosban is azért van ádvent, hogy senki se maradjon le a jó hírről!
Stermecki András evangélikus lelkész