Gaálné Benedek Gyöngyi igazgatónő visszaemlékezett az iskolában töltött első napokra, majd jó kívánsággal fejezte be ünnepi beszédét:

"Őszintén remélem, hogy mindegyikőtöknek sikerül megérkezni, ahova vágyai, álmai vezérlik, s a megérkezést lelkes üdvözlés fogadja majd. Az első fáradságos éveken már túl vagytok! A célhoz éréshez azonban arra lesz szükségetek, hogy ne csak a szemetekkel lássatok, és az eszetekkel gondolkodjatok, de a szívetekkel is. Hogy észrevegyétek az életben a jót, és meg tudjátok különböztetni a rossztól.

Higgyetek önmagatokban és soha ne adjátok fel álmaitokat!"

A mintegy nyolcvan végzős diákot Gerendai Dalma az egyik végzősosztály osztályfőnöke bocsátotta útjára: "Majd ha sok év múlva erre a napra gondoltok, jussanak eszetekbe szíveteknek kedves osztálytársaitok, gondoskodó tanáraitok és nem utolsó sorban szerető családtagjaitok büszke tekintete, hogy eddig eljutottatok.

Legyen ez az este az örömé, az önfeledt jókedvé a nagy megmérettetés, az érettségi és szakmai vizsgák előtt, amelyek, nekem elhihetitek, nem az utolsók lesznek életetekben. Én kívánok nektek tanár kollégáim nevében is sikeres felkészülést addig is, és viseljétek büszkén iskolánk szalagját!"