A dunaújvárosiakat az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) Vaskohászati Szakosztályának helyi szervezete és a dunaújvárosi főiskolások népes delegációja képviselte.

A Szalamander felvonulást minden esztendőben nagy érdeklődés övezi nemcsak külföldről, hanem Szlovákiából is. A Szalamander eredetileg a selmeci akadémia diákjainak ünnepélyes felvonulása volt olyan különleges alkalmakkor, mint például az akadémia professzorainak temetése, vagy a valéták, a végzős diákok búcsúztatása.

Amikor 1919-ben a Bányászati és Erdészeti Főiskola Sopronba költözött, a városban hosszabb időre megszűnt az addig gazdag közösségi élet. Határkőnek 1935 számított, amikor a város újjáélesztette ezt a régi hagyományt. A második világháborút követően, elsőként 1949. szeptember 10-én a Bányászok és Kohászok Napján elevenítették fel ezt a szokást. A menet a foltos szalamandra mozgását utánozva vonul az utca egyik oldaláról a másikra, ami a bányászlámpák pontszerű fényeivel igen látványos. A bányászok és erdészek egymás vállát fogják, egyik oldalról a másikra történő lengő mozgással haladnak. Mögöttük vonulnak az egykori diákok.

A város a középkorban a Magyar Királyság egyik legjelentősebb bányavárosának számított. IV. Béla 1238-ban szabad királyi városi rangra emelte, s a tatárjárás után bajor és szász bányászokat telepített be. Évszázadokon át Magyarország legfontosabb ezüst- és aranybányái voltak itt és a környéken. A világ első bányászati akadémiáját, - melynek elődje az 1735-ben létrehozott Felsőfokú Bányatisztképző Intézet, - Mária Terézia 1763-ban Selmecbányán alapította. A település 1782-ben Magyarország harmadik legnagyobb városának számított – Pozsony és Debrecen után. Történelmi belvárosát az UNESCO a Világörökség részének nyilvánította 1993-ban. Az Akadémia falán emléktábla idézi fel az OMBKE 1892-es alakulását.

Szente Tünde