A DVG biztonságisa szerint rendes gyerekek ezek, a marcona külső jó neveltséget takar... S valóban, tény, hogy akárkivel találkozom, közlékeny, együttműködő, kedves... Gyorsan próbálok filozófiát keresni hozzá: talán azért sokkal inkább befogadóak másokkal szemben, mert ők is kissé extravagánsabbak az átlaghoz képest. Azaz, kissé lebutítva, ha én nem vagyok "normális", akkor nem várom el ezt másoktól sem.

Összebarátkozom két fiatal csajjal. Elmondják, hogy egy ilyen bulira készülni kell. Az egyik Angliából hozatta a szoknyáját, s még vett hozzá egy banya-tragacsot is, persze feketében apró fehér virágokkal. Értetlenkedve nézem, mire megmagyarázza, az a bevásárló kocsi, ami az idősebbeket segíti az áru haza vitelében. Azzal érkezett. Egyébként... Imádják az egész maratont, a hangulatát, az embereket, akiket összehozott a rock.

Két buli között a szervezők is kitesznek magukért, akadályversenyen mérkőznek meg az öt fős csapatok. Itt ügyességi játék van, ott kötélhúzás... van, aki félálomban piheg, más már bevásárolt, elsétáltak a teszkóba, s bementettek némi olcsóbb piát. Esküszöm zseniális a hely, ahová elpakolják a belopott árut, kijátszva a biztonságisok éberségét, de nem adom ki őket, mert ez nem lenne ildomos.

A DVG Üvegtigris nevű objektuma előtt is folyamatos a forgalom. Isznak, nem csupán sört és cidert, hanem van, aki lesüllyed a kóláig is, hiába a lélek rejtelmei kiszámíthatatlanok. Ám van, aki tejet melegíttet csecsemő korú gyermekének. A pár hónapos kisded már most kezd ismerkedni a fesztivál hangulattal. Mindenestre két kisgyermekkel ( a másik ovis korú), hogy úgy mondjam, bulizni jönni, több mint kalandvágy.

Hozzá is fűzi az egyik középkorú táborlakó, hogy itt nem akkor fekszik és alszik az ember, amikor akar, hanem, amikor a többiek nyugalomra térnek... lett légyen a térben hevesen rezonál a föld a dob és basszustól....

Két punkkal is összefutok. Imádnivalóan kedves srácok. Melóznak, normálisan élnek, udvariasak, csak hát némileg riasztó a külcsín, amit viselnek. Elfilozofálgatunk, arról beszélnek, hogy mit jelent nekik a punk zene. Elmondják, számukra ez amolyan lázadás, amelyet ha éjjel visszamegyek, magam is megtapasztalhatok egy-két klasszikus banda buliján.

Jó az idő, jó a hangulat, s kezdem cefetül sajnálni, hogy jövőre már ezek a gyerekek nem hozzánk jönnek vissza.