Augusztus 20-a munkaszüneti nap, a tűzijáték, a légiparádé, egyszóval a felhőtlen szórakozás napja, de mindenekelőtt az emlékezésé: ekkor ünnepeljük a keresztény magyar államalapítást. Kötelező misére-járás, templomépítés, szigorú törvények, adókivetés – ezek az intézkedések, amelyek az embernek eszébe jut Szent Istvánról, de főként az, hogy létrehozta azt a független keresztény államot, amelynek alapjaira ma is épül hazánk. Fiára hagyott Intelmei a mai kor számára is tanulságokkal szolgálnak.

Augusztus 20-a eredete

Uralkodása idején I. István még augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, ekkorra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénynapot. A sors érdekes közrejátszása, hogy élete vége felé a király ugyanezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, majd 1038-ban ő maga is ezen a napon halt meg. Eredetileg tehát nem augusztus 20-án ünnepelték a keresztény magyar államalapítást, a dátumot Szent László király tette át erre a napra. Ennek oka pedig nem más volt, minthogy 1083-ban ezen a napon avatták szentté István királyt.

Mitől lesz valaki szent?

A katolikus egyház tanítása szerint a szentek esetében már előre utalnak jelek az illető földi élete során. Ilyen jel, ha az illető bizonyíthatóan csodákat vitt véghez élete során. A legtöbb esetben csodás gyógyulásokról esik szó, de a katolikus vallás értelmezése alapján a stigmatizáltság (Jézus sebeinek hordozása), a bilokációs képesség (két helyen lenni egyszerre) és más természetfeletti esetek is ide tartoznak. Azonban ha az illető bizonyíthatóan vértanúhalált halt, nem szükséges semmilyen csoda, mert elég, hogy hite miatt végezték ki vagy hunyt el.

Szent István legendája is említ csodákat: „jámborságának orvosszerétől érintésre meggyógyultak, akik a rontás nyavalyájában majdnem elsorvadtak, talpra állva tértek vissza.” Mikor pedig sírját felnyitották „oly hatalmas illatár szállt fel, amilyen a körülállókat még sohasem lepte meg, s minden betegnek, aki odafutott, meggyógyultak a tagjai. A vakok visszakapták szemük világát, a sánták lábuk szilárdságát, a poklosok tiszta bőrüket, az inaszakadtak épségüket; bármiféle baj lakozott bárkiben, gyógyulást érdemelt. Felemelték a felbecsülhetetlen értékű terhet, hálát adtak a mindenható Istennek, elvitték, s ezüsttartóba zárván, reá pecsétet ütöttek”.

VII. Gergely pápa azonban nem ezekre hivatkozva, hanem a következőképpen engedélyezte István király szentté avatását, amelyet Szent Gellért írása őrzött meg: „emeljék fel azok testét, akik Pannóniában a hit magvát elvetették, és az országot a hit hirdetésével öntözték, hogy őket a legnagyobb tiszteletben tartsák és méltó tisztelettel illessék”. Így I. László magyar király 1083.augusztus 20-án VII. Gergely pápai engedélyével, a magyar püspökök, apátok és előkelők jelenlétében I. István király ezüstládába zárt ereklyéit a székesfehérvári Bazilikában oltárra emelte, ami a király szentté avatását jelentette. Ezzel ő lett az első magyar szent és egyben szent király is.

Az 1054-es egyházszakadás óta Szent István az első, akit mind a katolikus, mind az ortodox hívők szentként tisztelnek, miután koronázása millenniumán, 2000-ben Bartholomeosz konstantinápolyi ortodox pátriárka is szentté nyilvánította.

Szent István emlékezete

A Nagy Legenda szerint „ez a férfiú hívő volt, minden cselekedetét teljesen Istennek szentelte, fogadalom s felajánlás útján szüntelen imáiban magát és királyságát az Örökszűz Istenanya, Mária gyámsága alá helyezte”. Ebből már lehet rá következtetni, hogy mi az, amit Szent István igazán ránk hagyott, amiből ma is táplálkozhatunk. Kereszténység, ezáltal hit, remény, szeretet – ezekben foglalható leginkább össze királyunk öröksége.

Ezek közül is a hitet tartotta legfontosabbnak, ahogy azt a fiának, Imre hercegnek írt Intelmeiben is megfogalmazza: „Akik ugyanis hamisat hisznek, vagy a hitet jó cselekedetekkel teljessé nem teszik, fel nem ékesítik, minthogy a hit tettek híján meghal, sem itt nem uralkodnak tisztességgel, sem az örök uradalomban vagy koronában nem lesz részük. Ám ha a hit pajzsát tartod, rajtad az üdvösség sisakja is.” Emellett kiemeli a szeretet fontosságát is, intve fiát arra, hogy ne csak a rokonsághoz, a főpapokhoz, a gazdagokhoz legyen kegyes, hanem mindenkihez, aki hozzá járul, beleértve a külföldieket is, „mert a szeretet gyakorlása vezet a legfőbb boldogsághoz”. Ne feledkezzünk el a reményről sem, ami Szent István utódlása kapcsán megemlítendő: 1031-ben fia Imre, akihez az Intelmeket írta vadászat közben halálos sebet szerzett, így elveszett annak reménye, hogy egyenes ágú trónörökös vigye tovább államalapító királyunk örökségét, tovább erősítse az immár keresztény magyar államot. A róla szóló legendák arra utalnak, hogy a király az országot a trónörökös nélküli reménységében ajánlotta Szűz Mária oltalmába, Hartvrik püspök legendája szerint a következőképpen : „Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó Istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom”.

Nevét több falu és számos templom őrzi, utóbbiak közül a legnagyobb a budapesti Szent István Bazilika, az emlékét őrző lovasszobra pedig a budai várban található. Ha mindez nem lenne elég: néha nézzünk pénztárcánk mélyére, ahol a tízezresen 1998 óta Szent István arcképe látható.