A kisasztalokhoz ültetett közönségnek maga szervírozta a pezsgőt a Piaf- és Marlene Dietrich santőz Lapis. Műsorában végigpörgette a francia sanzon apróka termetű nagyasszonyának életét, teli torokból szólt a Milord, a harmonikás, Párizs ege alatt, az idegen, majd a Padam. Nem lett volna teljes a kép, ha kimarad a Könyörgés (Mon Dieu), a Himnusz a szerelemről, vagy a Nem bánok semmit sem! A kor- és pályatársak emléke is előjött, a mentor Louis Leplée-é, a Gerny’s kabaré igazgatójáé, Marlene Dietriché, akivel együtt a második világháborúban missziós feladatokat vállaltak, Marcel Cerdan bokszvilágbajnoké, szerencsétlen sorsú szerelméé. Édith Piaf élete mérlegének egyik serpenyőjében a sikerrel és a hírnévvel, a másikban a fájdalmakkal és tragédiákkal helyezték végső nyughelyére, a párizsi Père Lachaise temetőben negyvenezer ember kíséretében 1963 őszén, negyvennyolcadik életévében. Művészete ma is él, hála olyan tehetségeknek is, mint Lapis Erika, Tótin Katalin és nem utolsó sorban Mészáros Melinda, akik nem hagyják feledésbe merülni a kis „Veréb” szenvedélyes dalait.

Szente Tünde