Az eseményen jelen volt az Óbudai Egyetem dékánja, dr. Horváth Sándor, a Mag című folyóirat főszerkesztője, dr. Oláh István, dr. Simon Pál orvos-informatika professzor, valamint több hazai képzőművész. A dunaújvárosiak közül Pálfalvi János, Friedrich Ferenc, ifj Koffán Károly, valamint Klein András Miklós mondták el véleményüket az alkotótelepi mozgalmak jelentőségéről. Ézsiás István szobrászművész rendezte meg Dunaújvárosban a Római Magyar Akadémián „Futurizmus tegnap, konstruktivizmus ma” című nemzetközi kiállítás adaptációját, és keltette életre az Európa Szoborparkot:

Rómában a futurizmus születésének századik évfordulója alkalmából kiállítás-sorozattal emlékeztek az elődökre. Kint tartózkodásomkor elhatároztam, hogy ösztöndíjam programjaként feldolgozzuk a futurizmus szellemi örökségéhez köthető magyar vonatkozásokat. A futurizmus inicializálta az egész európai modern gondolkodást. A fény, a mozgás, a struktúra és az absztrakció a magyarországi születésű Nicolas Schöffer művészetében kapcsolódik össze. Munkáival a huszonegyedik századig hozta el a plasztikai gondolkodást és a képzőművészetet. A. Tóth Sándor, akit mesteremnek tekintek, Párizsban a Blattner Géza alapította futurista színházban, az Arc en Ciel-ben (Szivárvány Bábszínházban) Kolozsvári Zsigmonddal és másokkal megalkották a modern bábművészetet. A magyarok sajátosan abszolút, új értéket teremtettek. Schöffer a kibernetikus művészettel, A. Tóth a futurista absztrakt színházi báb- és díszlettervezéssel.

Magyarországon az ipari hátterű alkotótelepeken folyó munkákban jövőorientált kreatív emberek vettek részt. A siklósi, nagyatádi, győri, dunaújvárosi, zalaegerszegi alkotótelepek valódi interdiszciplináris, tudományközi műhelyeknek számítottak.

Lavandeyra Schöffer látva a belvárosi szoborparkban fellelhető műveket, konzervatív jelzővel illette azokat. Szerinte csak „huszadik századiak”, régiek, s a kibernetikus- és fémművészet a jövő üdvözítő művészeti irányzata. Nicolas Schöffer a huszonegyedik, huszonkettedik század kibernetikus szobrászatát valósította meg. Tudni kell róla, hogy elektromérnök volt. (Első végzettsége jogi doktorátus.)

Azért választottuk névadóul Nicolas Schöffert, mert a kiállított művek hidat képeznek az ipari hátterű művészet és a kibernetikus művészet között. A kézművességet az ipari hátterű modernitás kapcsolja a kibernetikához. A vasipari szakmák, mint szobrászati eszközök vonultak be a modern művészetbe. Az ipari hátterű művészet egyedül, ami nyitott a modern plasztikai gondolkodás és térbeli dinamika felé. Dr. Cserni József Kossuth-díjas designer (a Szimpózium Társaság elnöke volt) személye pedig azért illeszthető mindehhez, mert a szimpóziumokon folyó szellemi munka, kutatás az egyetemek és főiskolák melletti képzés gyakorló műhelyévé válásával az ő vágya teljesült – fogalmazott Ézsiás István szobrászművész, az Európa Udvar Szoborpark megalkotója, a nemzetközi kiállítás kurátora.    

A tanácskozáson előkerült Palotás Koppány idei diplomamunkája, amelyben a dunaújvárosi alkotótelepekkel és szimpóziumokkal foglalkozott: - Azzal, hogy a szimpózium mozgalom lezárult, elveszett a szobrász- és képzőművész hallgatók gyakorlati képzési terepe. Ezeken ismerhették volna meg a fiatalok az eljárások nagyüzemi hátterét. Sajnálatosan erre már nincs lehetőségük.

Klein András Miklós, a Dunaújvárosi Kulturális Egyesület elnöke bemutatta a Duna Vasmű támogatását élvező vas- és acélipari alkotótelepeket, illusztrálva a Dunaferr Dunai Vasmű 50 éves Krónika kötetben megjelentekkel és további kiadványokkal.

٭

Nicolas Schöffer (1912. Kalocsa – 1992. Párizs) eredeti módon járult hozzá a XX. század kultúrájának alakításához. Legnagyobb jelentőségű újítása a kibernetika bevezetése volt. Schöffer egy eddig ismeretlen vizuális minőség megteremtője: „A művész szerepe többé nem az, hogy művet alkosson, hanem, hogy megalkossa az alkotást.”(N.Schöffer)

                                                                                                                      Szente Tünde