A péntek délután ötórai megnyitóra megérkezve meglepődéssel fogadtam, hogy milyen sokan érdeklőednek. A zeneiskola szűk folyósólya és mini lépcső galériája is megtelt emberekkel. A tárlat semmilyen különleges címet nem kapott, egyszerűen Kis plasztikák, ám aki, térbeli alkotásokra várt annak csalódnia kellett. A művész szobrait, ugyanis a hely szűke miatt fotókon vehettük szemügyre, mint azt a megnyitó után megtudtam, magától az alkotótól. Habár a szobrok körbejárhatósága az adott helyzetben lehetetlen, a fotók új perspektívát nyithatnak meg az alkotások felé. A fotótechnika által előidézett, fény és árnyék játéka a fémen egy egészen új világot alkot, mert egy kép keretei közé beillesztett tárgy, zárt atmoszférát teremtve az ötvösművészetből, fotóművészetet generál. A felvételeket Prosek Zoltán és Antal Szabolcs készítették, és a zeneiskola lépcsőjén fölfelé haladva bontakoztatják ki az alkotó ars poétikáját, a tudományos, geometrikusformáktól kedve a kis plasztikáig.

Gombos István nem először vesz részt közös alkotási folyamatban más művészekkel, 2005 májusában a Bartók Táncszínház által előadott Ballada a vasgyárról című darabban, szintén több művészeti ág kapcsolódott össze. Akkor a táncosok által használt kellékeket készítette. Jelenleg párhuzamosan állít ki városunkban, a Kortárs Művészeti Intézet, Együttállás című tárlatában szintén láthatóak, az ötvösművészeti munkái.

A megnyitó után, Dunai Tamás (Jászai Mari- díjas) színművész önálló előadása következett, Szavakat fúvók címmel a kamarateremben. A darab célja a magyar nyelv szépségének és gazdagságának dicsőítése, Radnóti-versek, Mária-szövegek által, hangszerek, klarinét és szaxofon, kíséretével.

A Szonáta Alapítvány kezdeményezéséből egy művészeti kiállítás és ahhoz kapcsolódó előadás sorozat, vette kezedét ezzel a programmal, amit kéthavonta szeretnének megismételni. A következő alkalommal a táncművészetet hívják segítő művészetül, remélhetőleg ismét sokak érdeklődése mellett.