- Ötszázezer forint kártérítést kell a szerződés szerint fizetnem, ha ezt elmesélem… - jelenti ki kajánul Polányi Gábor, aki 2.000.000 azaz kettőmillió forinttal gazdagabban tért vissza a vetélkedőből. 25 éves dunaújvárosi fiatalembernek nem a tévés vetélkedő volt élete első nagy kalandja. Hogy mi is? Beszélgetünk, hamarosan kiderül, hogy a kvíz verseny győztes fiatalembernek eleddig csupa olyan dolgot valósított meg, amiről legtöbbünk csak álmodozni mer csak.
- . Biológusnak tanult, de aztán nem volt elég türelme hozzá, s most a nemzetközi kapcsolatok szakon áll diploma előtt, mellesleg a helyi Dechatlon részlegvezetője, s ez utóbbit egyáltalán nem bánja. Lehetőséget lát a cégben, multinacionális, sok országban jelen van.

- Hány országban is jártál?
- Egyszer egy kocsmázás idején összeszámoltam, de csak harmincvalahánynál tartok, valahogy többnek gondoltam…

Persze ezek közül nagyon sok van a tengereken innen és túl… Indonéziától Amerikáig nagyon sok helyet bebarangolt. Nem is akárhogyan. Nekem a legmeghökkentőbb az ötlete volt, amikor kitalálta a blogját, amely 100 forinttal a világ körül címet viselte. A terve szerint busz, hajó, vonat, semmi repülővel utazta volna körbe a földet, s mindehhez támogatásul 100 forintot kért. Még mielőtt bárki kajánul felnevetne, nem volt ez az ötlete annyira botor, még akkor sem, ha nem jutott el a kitűzött célig, közbejöttek minden nehézségek, nem is beszélve a koldusmaffiáról. szóval majdnem félmillió forintnál tett le a továbbgyűjtésről, s utazott hol Indiába, hol Kínába, vagy Délkelet-Ázsiába, Indokinába aztán az Egyesült Államokba, de volt Prága és Velence, néha belezavarodok a kontinensekbe és az államokba évekbe.

Stoppolás, szívesség-szállások ,mindenféle módszereket mesél arról, hogyan jussunk el kevés pénzből nagyon messzi tájakra. Egy másik kaland során félévet töltött egy ösztöndíj-program keretén belül a barátnőjével együtt Indonéziában…Olvasom a naplóját, egy más világ, egy nagy kaland képeskönyve jelenik meg előttem… irigykedem, no nem az egyhangú koszt, a bogarak, vagy az indonéz fürdőszoba miatt, sokkal inkább a bátorságukért, hogy neki mertek vágni alig pénzből, ösztöndíjból a világnak…
- Nem féltél?
- Nem, soha semmi bajom nem volt… ugyan egyszer felvett stoppolásnál felvett egy nagyon részeg sofőr, és Indiában meg gyémántot is szerettek volna velem csempésztetni, de különösebb inzultus nélkül fejeződtek be az útjaim.
- Hogy oldottad meg ezeket „az apró” gondokat…
- Hát a sofőrnek mondtam, hogy nekem végülis itt is jó, s kiszállnék, a gyémántkereskedős történet, elég meleg volt, hiszen „a menedzsere” is ott volt, de sikerült udvariasan lerázni őket…
- Olvastam a blogodban, hogy időnként meghökkentő körülmények között éltél…
- Ázsiában a bogarakat megszokja az ember, csótányok, hangyák teljesen mindennaposak, amúgy néhány bogárnak még az íze sem rossz.
- Most merre fele?
- Utazom. Most kicsit Dániába és Svédországba…