Az alaphír így szólt: Hegmanné Nemes Sára államtitkár a tárca szakembereinek kíséretében látogatta meg az Iváncsai Tanuszodát. A fejlesztésbe korábban az adonyi kistérség települései közösen vágtak bele. Három résztvevő azonban időközben e döntését visszavonta, és jelenleg perben áll a projekt gesztorával, Iváncsa önkormányzatával. A beruházással járó állandó költségek meghaladják a települések pénzügyi teljesítőképességét. A bejárást követő sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a megjelentek, köztük a térség kormánypárti országgyűlési képviselője, L. Simon László, partnerek a hatékony megoldás keresésében, és a települések mielőbbi megegyezésén dolgoznak.

A történet részleteit visszafejtve valószínűsíthető, hogy kampánycélokat (is) szolgált a hír szeptember végi időzítése, hiszen az említett sajtótájékoztatóra nem hívták meg Molnár Tibort, Iváncsa most leköszönt polgármesterét, aki több évtizeden át községe és a térség fejlesztéseinek élharcosa volt. E sorok írója emlékszik arra is, amikor a dunaújvárosi járás kritikus (és béka feneke alatti telefon-helyzetére) kerestek megoldást a falvak tanácselnökei, köztük Molnár Tibor is.

Visszatérve a tanuszoda beruházás kiemelendő mozzanataihoz, elismeréssel kell adózni a mai Adonyi Kistérség nyolc településének (Adony, Beloiannisz, Iváncsa, Kulcs, Perkáta, Pusztaszabolcs,, Besnyő Szabadegyháza) összefogásáról, amelynek köszönhetően elindult a beruházás és felavathatták tavaly március 14-én a térség 25 méteres tanuszodáját, (mégpedig 15 éves elkötelezettséget jelentő) ppp finanszírozás segítségével.

Az „akna”, amely a mélybe rántotta az ígéretesnek tetsző, közérdekű beruházást, egy jogszabály-módosítás volt.

Az M6-os autópálya szakaszmérnöksége Iváncsa területén épült meg. Ez a tény „megdobta” Iváncsa iparűzési adóbevételét. Ám amikor 2008-ban úgy módosult a vonalas létesítmények utáni adózás, hogy minden település a területén áthaladó szakasz arányában részesülhet belőle, Iváncsa bevétele - amely a tanuszoda üzemeltetésének bázisa lett volna - töredékére olvadt. Az eredetileg számítottnál több pénzzel kellett hozzájárulnia az üzemeltetéshez a társult településeknek. Hárman (Beloiannisz, Perkáta Pusztaszabolcs) emiatt nem írták alá a végleges szerződést. Iváncsa végül – biztatási kár megállapítását kérve – peres útra terelte követelését, hónapról-hónapra birkózva a veszteséges működtetés terhével.

A PPP = public private partnership; azaz közfeladatok megoldása a közszféra és a magántőke együttműködésével. Ami lehet előnyös (is). Általa előre hozható volt egy-egy hőn áhított beruházás, de a nem kellően felmért és aránytalan terhet bevállaló szerződés, amely a haszonnál jóval több késleltetett kárral is járhat. Tehát nem ok nélküli a ppp szerződések folyamatba tett felülvizsgálata, amit a kommunikációs főosztály így kommentált: „A helyszíni vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a drága, de nem megfelelő kivitelezés több esetben komoly műszaki hiányosságokat eredményezett, amelyek az üzemeltetést balesetveszélyessé tehetik. E beruházásoknál a minisztérium az illetékes hatóságoknál kezdeményezi a működési engedélyek felülvizsgálatát is”.

Az iváncsai tanuszoda gondja lényegét tekintve nem pártpolitikai, hanem gazdasági természetű. Amit a kialakult pártpolitikai dimenzióban, de valamiképp orvosolni kell és érdemes. Hiszen az ország sok – szerény népességű - kistérségében van (volna) szükség rentábilisan működtethető tanuszodára!

csgy