Az együttállás címet viselő tárlat, majdnem ötven kortárs alkotó munkát vonultatja fel, a legfiatalabbaktól a „nagy öregnek" számító művészekig, a fotó-, képző-, és iparművészetből.  A tárlat érdekessége, hogy nagyon különböző alkotásokat látni egy térben, ami nem csak azért van, mert különféle művészeti ágak képviselői a kiállítók. Hanem a technikák sokszínűségében tobzódunk, a számítógép installációtól kezdve a kollázsokon át, a japánkert hangulatát idéző urnákig, mindenféle elsőre furának tetsző alkotás látható. Szürreális párosítások, mint ahogy Dali mondta: „mint az esernyő a boncasztalon".

De különbözőség mégis egy irányba mutat, hiszen ezek a művészek mind a mában élnek, velünk a befogadókkal együtt. Ezért amikor megállunk egy alkotás előtt, kivonjuk magunkat a környezet zsibongásából és elmerülünk az előttünk lévő tárgy részleteiben, aztán tovább indulunk és következőt is szemügyre vesszük. Azon kapjuk magunkat, hogy ez a sok minden itt, tényleg együtt áll, mert ugyanazok a problémák, legyen az szociális vagy társadalmi, ugyanazok az érzések, fóbiák és giccs köszön vissza ránk, amivel minden nap találkozunk.

A befogadói attitűdöt megnehezíti a tárlat zsúfolt hatása, ezért érdemes a nekünk tetsző alkotásokat vizsgálni és az azokból kapott benyomást összegezni, talán így a mondani való hamarabb kikerekedik. Persze ez csak javaslat, az érdeklődök számára. Viszont a kiállítás kötelező, és nem csak azért, mert mindenki fog találni magának tetszőt, hanem mert mi világunk tükör képét tárja elénk.

Akinek felkeltettem az érdeklődését, az október 22-ig tekintheti meg a kiállítást, a KMI-ben.