Gaál Tamás a dunaújvárosi József Attila könyvtárban mutatta be újonnan megjelenő könyvét. Az előadás magával ragadó volt, a közel húsz fős hallgatóság feszült figyelemmel itta írónk minden szavát.
Előadását könyve borítójának elemzésével kezdte, így hamar kiderült, hogy az

'Ugyanaz' felirat nem egy kósza nyomdai hiba, hanem a szerző álneve. A fedlapok tudatos szerkesztettségére utal, hogy felületein megannyi rejtett utalást találunk. A könyv hátlapján kis képeket láthatunk róla, amiken különböző ruhákban láthatjuk.

Minden színnek és ruhaneműnek megvan a maga jelentése. Szürke pólót visel, mivel az ezüst szín jelképezi a holdat, azaz a nőt. A sárga pólós kisebb képek különböző élethelyzeteket mutatnak be. Itt feltűnik az is, hogy a világ fejjel lefelé van és ezzel a mostani helyzetre akar utalni.
A könyv útmutató, és nem pedig a megoldás. Ahogy elmerülünk benne, úgy tesszük majd fel magunknak az újabb kérdéseket, s míg megtesszük utunkat a kérdések útján, szépen lassan megtaláljuk majd a válaszokat is.

„ Mindenkiben ott van benne. Nem fogom elmondani, mert mindenki rájön, egyébként már nagyon sokan beszélnek róla, és mindenki aki el akarja neked mondani, hogy majd hogy éljél meg mint éljél, az manipulál, és én nem akarom megmondani, viszont a lehetőség megvan, hogy az emberek most fölismerjék azt, hogy mi rejlik bennük, mi zajlik a világban. (...)”

Feltettünk pár kérdést a szerzőhöz.
-Mi inspirálta a könyv megírására?
- „Megzuhantam februárban konkrétan, minden bajom volt és ezért mondom mindenkinek azt, hogy aki eléri a mélypontot örüljön neki, mert onnan már két megoldás van, hogy vagy főbe lövöd magad vagy változtatsz. És én az utóbbi mellett döntöttem és tulajdonképpen örülök neki.”
-Volt-e célközönsége?
- „Magamnak írtam aztán kiderült, hogy másoknak is tetszik és aki azt mondja, hogy ennek ír vagy annak ír az hazudik, mert mindenki saját magának ír, saját maga örömére főz, csak szereti a családja amit elkészít. De örülök neki, hogy másoknak is tetszik, természetesen.”
-Tehát akkor pozitív visszajelzéseket kap?
- „Igen-igen,igen. Hát nyilvánvaló nem mindenkinek, de nem ez a lényeg.”
-Tekintett-e valakit példaképének?
- „Nem, nem azért, mert rengeteg jó író van, csak ez akkor nem jutott eszembe.”

Természetesen a résztvevők véleményére is kíváncsiak voltunk, ezért megkérdeztünk egy idős hölgyet, hogy tetszett-e neki az előadás.
-„Jaj hát nekem nagyon tetszett az előadás. Nekem nagyon szimpatikus volt ez az úr. Én nem ismertem eddig, most ismertem meg.”
-A könyvet elolvasta már?
-„Szeretném nagyon ezt elolvasni, de a Titkot, azt már elolvastam, és hát nekem nagyon tetszett. Nagyon jó hatás alá kerültem, hát szóval az az igazság, hogy én nem véletlenül szóltam bele, én próbálok kitörni. Csak nagyon nehéz és a mi agyunkat már nem tudják úgy átformálni, mint a mai fiatalokat.(...)”
Végül a könyvből egy idézettel szeretnénk útjukra bocsátani olvasóinkat:
„Az vagy, aki mindig is lenni szerettél volna! Ébresztő! Pá, puszi!”

Berlnyi Hajnalka - Miklós Henrietta