Az ellenfél csapata teljes 12 fővel állt ki: fiatal, U20-as és U18-as játékosokkal, néhány rutinos idősebb játékossal fűszerezve. A mi csapatunk pedig csak hat fővel tudott végül elutazni; hárman munka miatt nem tudták vállalni kedd este a mérkőzést, két játékosunk átigazolása pedig még mindig folyamatban van. Így is sikerült megszorítani a hazai csapatot, hiszen 50 másodperccel a vége előtt még csak 6 ponttal vezettek.

“Nincs mit veszíteni” – szerintem ezzel a gondolattal érkezett a csapat a fantasztikusan szép, új oroszlányi kosárlabda csarnokba. Gyakorlatilag a hiányzó játékosainkból három kezdő kaliberűnek mondható, így Molnár Tamás edző is kénytelen volt a következő szavakkal indítani minket Oroszlányba: “Szórakozzunk egy jót, használjuk ki, hogy a meccs a legjobb edzés.”

Csapatunk azonban több tapasztalt játékossal is rendelkezik, s az első negyedet Veszprémi Zsolt bravúros megoldásainak, valamint okos védekezésünknek köszönhetően 19:17-re megnyertük az agresszívan, egészpályán védekező fiatal oroszlányiak ellen.

A második negyedben is fej-fej mellett haladt a két csapat, soha nem volt a különbség nagyobb, mint 4 pont, s végül a félidő végére beállt a 34-32 a hazaiak javára.

A harmadik negyedben az oroszlányi csapat rendkívül agresszív, csapdázós egészpályás védekezésre váltott, amivel eléggé elkaptak minket, sok eladott labdánkból és szétesett játékunkból 12 pontos előnyt építhettek. Ebben a negyedben már mindenki érezte is, hogy csak hatan vagyunk, a játék irama fizikálisan megerőltető volt: az oroszlányiak nem csak gyorsan játszottak, de nagyon keményen, kezet, könyököt használva, ami támadásainkat és védekezéseinket is fárasztóvá tette.

A negyedik negyedben centerünk, Drab Attila kénytelen volt 4 faultjával leülni egy pár percre, de három triplánknak köszönhetően közelítettünk. A hazaiaknak továbbra sem sikerült megszökniük, képesek voltunk tartani magunkat a mérkőzésben, és Tímár Zoltán, valamint Veszprémi Zsolt távoli dobásainak köszönhetően 50 másodperccel a mérkőzés vége előtt már csak 6 pont volt a két csapat közötti különbség. Kényszerítve voltunk egy taktikai faultra, azonban az OSE irányítója mindkettőt értékesítette, így nem sikerült a végére megfordítani a mérkőzést.

A körülményekhez képest nagyszerűen helyt álltunk, debütáltunk az NB2-es bajnokságban, s vidám hangulatban utaztunk haza Dunaújvárosba, hiszen minden okunk megvan arra, hogy pozitívan álljunk a következő fordulókhoz: ha az öt hiányzó játékosunk is erősít minket, sikeres szezonnak nézhetünk elébe!