Kétévente rendezik meg a megye képzőművészeinek seregszemléjét. Az őszi tárlat megrendezésétől az idén elfotdult Székesfehérvár ( az idénén városunk került sorra), egy közel hatvanéves rendezvény végét jelentette volna a megyeszékhely ódzkodása.

Aztán Dunaújváros mellé mégis felállt Fehérvár, ha többet nem is vállalt magára, annyit adott a tárlathoz, hogy a fehérvári kiállítók , képeinek fuvarozási költségeit legalább támogatásukból a Kortárs Művészeti Intézet ki tudta fizetni.

93 kiállító adta be munkáit, ki egyet, ki többet, hiszen egy folyóméter állt fejenként a rendelkezésükrere. Válogatás nem volt, amolyan szalon módra, mindenki azt mutatja be, amit szeretne, vagy amit tárlatra érdemesnek gondolt.

L. Simon László, az országgyűlés kulturális bizottságának elnöke tartott ünnepi beszédet. Először elküldte azokat, akik beszélgettek, majd arról szólt, hogy nem szerencsés engedni, hogy a profik az amatőrök mellett mutatkozzanak be.

Aztán rátért egy manifesztumra, s hosszasan elemezte a szöveget. Sem a manifesztum nem volt rövid, sem a magyarázat. A hatalom és művészet kapcsolatát boncolgatta a szerző, Borsos Lőrinc.

Végül csak sor került a díjak átadására, mert a tárlatnak azért volt némi tétje is, egy felkért zsüri, a különböző szervezetek által felajánlott díjaknak keresett gazdákat. Így a képek mellett oklevéllel és pénzes borítékkal 150.000 forinttal lettek gazdagabbak az alábbiak.

A megye díját kapta: Horváth Tibor. ( A művész éppen Berlinben állít ki, így kisfia -jelmezben - képviselte apját.

Dunaújváros díját Várnai Gyula kapta ( az alkotása a képen)

Dunaújváros Művészetért Alapítvány díját Gosztola Kitti, Székedfehétvár díját Borsos Lőrinc,a Székesfehérvári Művészek Társaságáét Varga Gábor Farkas vehette át.