Szeptemberben két új karnagyunkkal, Könyves Ágnessel és Kurucz Gergellyel kezdtük el a munkát. Mind a karnagyok, mind a kórus tagjai izgalommal, várakozással néztek az évad elébe. Nem csak a karnagyváltás miatt volt új helyzetben a kórus, azt a helyzetet is meg kellett szokni, hogy már két karnagy irányítja az együttest. Ez dupla odafigyelést igényelt mindenkitől. De hamar hozzászoktunk az új helyzethez, és össze csiszolódott a csapat.
Nagyon sokat jelent, hogy két karnagyunk elvállalta ezt a nem kis munkát. Mindkét kórusvezető eddig kamarakórusokkal dolgozott, nekik is új volt a helyzet. De hatalmas hálával tartozunk nekik, hiszen megmentették a Dunaújvárosi Vegyeskart. Hiszen ha ők nem jöttek volna, a kórus valószínűleg megszűnik, hiszen kórusvezető nélkül nem tud egy kórus létezni. Új életet kezdő együttesünk nagy út előtt állt. Májusban várt ránk Svájc és Franciaország!

A 2014-ben létrejövő amerikai úton jó barátságba kerültünk a francia kórussal, olyannyira, hogy meghívást kaptunk tőlük, ez az utazás pedig 2016. május 3-9. között meg is valósult!
Csodálatos, felemelő egységélményt élhetett át ismét a kórus. Azontúl fárasztó is volt, hiszen 5 nap alatt három koncertünk volt. Izmos próbák után megszólaltattuk Karl Jenkins: A wales-i bárdok, illetve Stabat Mater című darabjait a genfi Victoria Hallban, Divonne-ban, illetve egy Morges nevű településen. Lenyűgöző volt a helyszín, a fogadtatás pedig elbűvölő volt. Éjfélkor értünk a szállásra, és meglepetésünkre a kórusvezetők fogadtak bennünket, kis csomagokkal, svájci csokival. Már ez magában nagyon jól esett. Minden nap, mikor csak kirándulásra, vagy próbára mentünk, mindig gondoskodtak róla, hogy egy helyi kórustárs kísérjen minket. Figyelmességüket bizonyította, hogy sofőrjeinket mindig olyan utakon vezették, amiken megcsodálhattuk a tájat. Barátkozásra pedig egy kerti parti keretén belül volt lehetőség. Volt lehetőségünk kirándulni is, megcsodáltuk a híres genfi szökőkutat, illetve a nevezetesebb helyeket is meglátogattuk. Én személy szerint legszívesebben még maradtam volna, és ha bárki mondaná, hogy lehetőség van visszamenni, azonnal indulnék. Hihetetlen,egész életre szóló élményekkel gazdagodva értünk haza, és folytattuk a munkát.
Június 4-én a kórus részt vett a Budapesten megrendezett Kórusok Éjszakája elnevezésű programon, ahol több kisebb fellépésen mutathatta be repertoárja egy szeletét a Vegyeskar.
Az idény utolsó fellépése a június 25-én megrendezett Múzeumok Éjszakája volt, ahol bár néha bogarakkal dacolva, de egy kellemes műsort adott a lelkes közönségnek a kórus.
És hogy mit tartogat a jövő? Még több fellépést, még több tapasztalatot, jó kapcsolatokat, és az éneklés örömét! A következő évadra augusztus közepén egy kórustábor keretén belül készülünk – legalább olyan várakozással és lelkesedéssel, ahogyan az év folyamán dolgoztunk. Mert kórusban énekelni jó!

Mezei Nikolett