? Ebből a szempontból a természeti katasztrófák teljesen demokratikusak. Illetve… de mindjárt megmagyarázom, hogy is kerül a habos nedű és a löszcsúszás egymás mellé, egy kis türelmet kérek.

Gyönyörű rész a Táborálláson az Ivó utca környéke. Szebb környezetet az ember a házának nem is nagyon kívánhatna. Mesélik, hogy sokáig üdülő övezet volt, s nem tudni miért mióta, miként lett lakóövezetté, de az lett és kész. Ez már így történt, valakinek, valakiknek a tollvonása következtében. A nyaralók helyett házak épültek. A néha kimegyünk, napozunk és kapirgálunk helyett pedig ott éljük az életünket lépett. Még szerintem ezzel sincs semmi gond. Nagyon. Ha megengedték és ott lakhatunk, szabályokat betartottuk, ehhez aztán senkinek semmi köze nincs, hogy ki, mikor és hogyan intézte el, hogy megtehessük a löszfal tetején. Ki az a szerencsétlen, aki ott lakik és ilyesmikre lenne kíváncsi. Itt most nem is ez a lényeg, ebből csak némi irigység szólt és kész.

A végeredményen nem változtat, hogy aki az engedélyeket megadta, az gondoskodjon arról, hogy rendbe is legyen ott minden. Lett légyen, okkal verhetjük az asztalt, ha nem üdülő, hanem lakóövezet, akkor az önkormányzat tegye oda magát, nyomassa az utat, a csatornát, vezesse a csapadékot, tisztítassa az árkokat, mint a parancsolat. Azért fizetjük az adónkat és kész.

Ez már csak így van. Nincs ezen semmi csodálkozni való.

Most, ha azt várják, hogy leírjam, hogy de, akkor nem csalódnak. A minap az önkormányzat megkérte a DVCSH-tól, hogy azon a részen lakók az év legesősebb nyári három hónapjában mennyi ivóvizet használtak és mennyi szennyvizet szippantottak. Azért a DVCSH-tól, mert a szolgáltató tudja, ki mennyi vizet használ, lásd vízóra és azt is mennyi a szennyvíz, mert szippantást Dunaújvárosban és környékén csak ez a társaság végezheti el. Tehát a számok az ő birtokukban vannak. A hivatal megkérte és megkapta. A cég által megküldött adatokból egészen pontosan kiszámítható, hogy ezen a három hónap alatt az ott élők 1600 m^{3 ivóvizet} fogyasztottak és 400 m³ szennyvizet szippantottak. Tehát eltűnt 1200 m³ azaz egymillió kétszázezer liter ivóvíz három hónap alatt. Ugye, semmi költői kérdés nem kell ahhoz, hogy ez az egymillió kétszázezer liter víz nagy része az hová került? Naná, hogy nem bohóckodunk különböző feltevésekkel, hiszen teljesen egyértelmű, igen, bele a löszbe.

Ez egy évben cca. kétuszodányi víz, amit maguk alá mostak bele a földbe, amihez, ha hozzáadjuk az esővizet, és az építkezések következtében átvágott természetes patakokat és ereket… Akkor semmi túlzás nincs abban, hogy néhány év alatt egy egész szabadstrandi vizet mostak maguk alá az ott lakók. Pech. Amikor a három hónap alatt eltűnt egymillió liter vízről hallottam egy picit sem lepődtem meg. Mesélte nekem ugyanis korábban az egyik ott lakó, hogy ő hallott az úgynevezett sörös üveg módszerről. Őnála természetesen nem így van, meg persze a szomszédjánál sem, de van, aki úgy csinálta, beszélték, hogy a pöcegödör betonozásakor sörösüvegeket tett a gödör oldalába, aljába. Mikor a használatba vételi engedély miatt jöttek a vízzáróságot ellenőrizni, minden rendben volt. Nem folyt el onnan egy csepp víz sem. Ha megvolt az engedély, csak ki kellett ütni az üvegeket, s máris megoldódott a szippantás kérdése.

Itt akár pontot is tehetnénk, de azért nem ennyire egyszerű a helyzet. Ez ugyanis kiderülhetett volna korábban is, ha… Az önkormányzat rendszeresen bekéri ezeket az adatokat, hiszen ez alapján számolják ki a talajterhelési díjat. Azaz kivonják a fogyasztott vízből a szippantott vizet, kiszámlázzák az adót, és kész. Pénzügyi művelet az egész. Persze szabályt sért az, aki nem szippant, hanem ereszt, így a fizetni való mellett büntetés is mehetne, ha nem lenne adótitok a személye. Büntetni csak akkor büntethetnének és kötelezni csak akkor kötelezhetnének, ha valaki lakossági bejelentést tesz, hogy szerinte a szomszédja ilyen téren jogszabályt sért… akkor kivizsgálják, megbüntetik, no persze nem lehet horribilis összegekre, néhány tízezer forint a tétel, és mondják neki, hogy ne tegye… Ennyi az egész. Az ügyeskedés tehát nem könnyen tetten érhető. El lehet bújni a köz felelőssége mögé.

Most persze csúszik a fal. Tiszta pánik mindenki. 103 család él azon a területen. Annyiuk fedele került veszélybe. S közülük, mintegy 23-an egyáltalán nem szippantottak, csak fogyasztották a vizet. Volt, aki 160 köbméter ivóvizet használt el a három hónap alatt, s egyetlen litert sem kellett nála kiszippantania. Százhatvanezer liter víz egyetlen családnál, ami csak folyt a jobb oldali szomszédjához, a baloldalihoz, a lefele lakóhoz, sőt még a saját háza alá is. Ez pedig már nem a köz felelőssége. E mögé már nem lehet elbújni, mert ennek már szaga van és bűzlik is.

-mgy-