Kovács István, a dunaújvárosi görögkatolikusok első embere beszélgetésünket egy kis történelemmel kezdte.
- Kevesen gondolnák, hogy Magyarországon a keleti kereszténység, vagyis a bizánci hamarabb volt, mint a nyugati, vagyis a római. Leginkább azért, mert a sztyeppén vándorló magyarok a bizánci kereszténységgel találkoztak először az útjuk során. A honfoglalás után sokáig még bizánci szertartású monostorok is épültek Magyarországon. Az Árpád-kor egyik legjelentősebb monostora, a dunapentelei volt, amely a tatárjáráskor pusztult el, a másik, amely egyébként női volt, a veszprémvölgyi, akik arról híresek, hogy Szent István királyunk koronázási palástját ott varták. Politikai okokból azután Róma felé nyitott Magyarország, megkezdődött a latinizáció, de a bizánci szertartású kereszténység mindig megmaradt hazánkban. A bizánci birodalom tizenötödik századi bukása után a magyar bizánci szertartású keresztények elszigetelődtek Bizánctól, ami a török hódítás után Konstantinápoly lett, így Rómához fordultak és ma is a római katolikus egyház részei. Így a görögkatolikus egyház csak a Kárpát-medencében létezik meg néhány szórvány területen, és semmi köze Görögországhoz, a görög annyit jelent, hogy a görög kultúrára épülő bizánci szertartások szerint élnek.

- A római katolikus egyházhoz tartoznak, önöknél még sincs cölibátus. Mi ennek az oka?
- Mi a szentelés előtt választhatunk a cölibátus és a házasság között. Viszont a választás után már nem lehet változtatni, a püspökök viszont csak nőtlenek lehetnek. Én a házasság mellett döntöttem, négy fiam van, a legkisebb négy, a legidősebb tizenegy éves.

- Ekkora családban nehéz programokat egyeztetni, akkor, ha parókus (plébános) az apuka…
- Nyáron könnyebb, akkor szabadabb vagyok a nyári szünet miatt. Ugyanis tanítási időszakban hét iskolában tartok órákat. A területem sem kicsi, hiszen Székesfehérvártól, Százhalombattán keresztül Dunaújvárosig tevékenykedek, sőt, nemrég óta már Paks is hozzánk tartozik, és persze e városok környékbeli falvai sem kivételek. Igaz, ezeken a településeken elsősorban gyülekezeteket hozok létre, hívőket „toborzok” az egyházunk számára. Azután, ha valahol létrejön egy közösség, akkor oda a püspök kinevez egy parókust.
- Tehát ezen a téren a püspök szava a görögkatolikusoknál is megkérdőjelezhetetlen. Ott szolgálnak, ahova küldi az egyház Önöket.
- Igen, ebbe beleszólásunk nincs, én is Miskolc környékéről kerültem ide. De az is igaz, a püspökök körültekintően járnak el a döntéseknél, az adott közösséghez keresik meg mindig a legmegfelelőbb embert a Szentlélek vezetésével.
- Más egyházak vezetőivel folytatott beszélgetéseim során kiderült, sehol sincs állami fizetés. A görögkatolikusok hogyan oldják meg a parókusaik javadalmazását?
- Itt sem fizet az állam, az egyházközösség dönt a fizetésünkről, annak figyelembevételével, hogy mennyi a közösség bevétele. A bevételek a perselypénzből, az adományokból és az egyházmegye működési segítségéből adódnak. Nagyon szigorú a pénzügyi ellenőrzési rendszerünk, a könyvelésünk, az élet más területén nem is találkoztam még ilyen szigorú elszámoltatással. A bérünk tíz százalékát egy egyházmegyei nyugdíjalapba fizetjük be.

- A lakhatásuk hogyan van megoldva?
- A lakás az egyházközösségé, de a fenntartásának a költségei, a rezsi már az enyém.

- Mi van például akkor, ha beázik az egyik szoba?
- Felmegyek a tetőre, és megjavítom. Persze van segítség is, hiszen a közösség tagjai kalákában sok munkát el tudnak végezni. Már csak azért is, mert az ingatlan az egyházközösségé, az egyházközösséget pedig a hívők alkotják, vagyis ők a tulajdonosok, tehát nekik kell az épület állapotát megóvni.

- Végül egy kicsit személyesnek tűnő kérdés. Amikor először megláttam, nem gondoltam volna, hogy ön a parókus. Egy fiatalember edzőcipőben, farmerban, kockás ingben, sportos dzsekiben fogott velem kezet. Mindennek látszott csak nem egyházi embernek…
- Kérdezték már tőlem, hogyan és miért lettem pap. Ilyenkor visszakérdezek: miért lettél szerelmes és miért pont abba a lányba? Nem lehet ezekre a kérdésekre sem észérvekkel válaszolni, mint arra sem, miért ezt a hivatást választottam, Isten útjai kifürkészhetetlenek.