Országos hírnévre tett szert Dunaújváros önkormányzata és a Szent Pantaleon Kórház azzal a „húzással”, hogy a fél évtizede gazdasági társasággá átszervezett kórházat tavaly ismét önkormányzati intézménnyé alakította Dunaújváros önkormányzatának döntéshozó testülete, miután megszerezte és rendezte az új feltételek közötti működéshez szükséges engedélyeket és feltételeket.

A remek ötletnek tartott „dunaújvárosi húzás”-t a Népszabadság 2011. október 13-i lapszáma ismertette ország-világ előtt. A kórház pr menedzsere pedig nem mulasztotta el felhívni a helyi médiák figyelmét az említett napilap kórház gondjait megszellőztető írására.

Amely írás félmunka. Azért, mert meg sem említi a magyar egészségügy eredendő és öröklött anomáliáit, amelyek – megítélésem szerint – elsősorban felelősek a magyar egészségügy összetetten ellentmondásos helyzetéért, a kórházak adósságállományának felhalmozódásáért, következésképpen azért a helyzetért is, amelyből a menekülés sajátos útját választotta a dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórház és a város önkormányzata.

Az első ellentmondás az egészségügy mint szolgáltatás nem megfelelő elismerése, amely a Rákosi nevével fémjelzett korszak óta megnyilvánul a nyomott munkabérekben, az egészségügyi ágazatnak a termelő szférákénál hátrányosabb besorolásában.

A második ellentmondás az egészségügy felemás működését konzerváló szabályok rendszere, legfőképpen az amortizáció elszámolás megoldatlansága. Míg minden más szolgáltatás jogosult arra, hogy költségei között elszámolhassa eszközei megújításának, korszerűsítésének költségeit is, addig az egészségügy ezt nem teheti meg. Alkalmanként az állam – pályázati lehetőségek révén – lehetővé teszi az elhasználódott orvosi eszközök pótlását, sőt esetenként nagyobb beruházásokkal a lerobbant intézmények részleges megújítását is, ám ez esetleges megoldás, ami – mellesleg – a rendszer átláthatóságát sem javítja.

A harmadik ellentmondás: Kórházak esetében például a tulajdoni kötelmek és a működtetés finanszírozása közötti szakadék. Amíg az egészségbiztosító az ellátott betegek arányában vállalja a folyó költségek megtérítését (van, amikor csak részben vállalja, ami egy további ellentmondás, lásd alább), addig a tulajdonos önkormányzat feladata (lenne) az egészségügyi ingatlanok és állóeszközök felújítása, jó karban tartása. Csakhogy egy-egy kórház nem csak a székhely település lakosságát látja el, hanem a környékén levő több-kevesebb önkormányzat (közeli falvak és kisvárosok) lakosságát is. Ez logikus, hiszen nem lehet kórházat fenntartani minden faluban és kisvárosban. Csakhogy a kórházi ingatlan és állóeszközök fenntartásának a kötelezettsége k i z á r ó l a g a székhely önkormányzatot terheli. Ez anomália a javából, amelynek szenvedő alanya például Dunaújváros önkormányzata is. Mivelhogy hiába kért anyagi segítséget az érdekelt kisebb önkormányzatoktól. Országos szabályozás híján az efféle kérések vakvágányra futottak.

A negyedik ellentmondás a működés finanszírozásának kiszámíthatatlansága (példa rá az úgynevezett volumenkorlát), ami többek között aláásta a kórházak működésének a tervezhetőségét, ami – részben – oka lehet az eladósodásnak, a kapacitás kényszerű módosulásával szinkronban nem levő szállítási szerződéseknek.

Az ötödik – világszerte jelen levő – ellentmondás az egészségtudomány által feltárt új, hatékonyabb, eredményesebb, emellett gyakran költségesebb gyógyeljárások, drágább új gyógyszerek, és az ettől elmaradó anyagi lehetőségek között. Ennek kísérő jelensége, hogy az egészségügyi cikkek, kellékek átlagosnál magasabb inflációja, amitől a finanszírozás elmarad.

Nem lett volna haszontalan, ha az ellentmondások sokaságából legalább néhányat bemutatott volna a már emlegetett napilap, és nem csak azt latolgatta volna, hogy a „dunaújvárosi húzás” eredményeként a kiüresített (személyzet és vagyon nélkül hagyott, de az adósságot tovább cipelő) Szent Pantaleon Kórház Nonprofit Kft. ki tudja-e elégíteni a szállítók követeléseit. A lap válasza: aligha.

További következtetése, hogy esetleg Dunaújváros önkormányzatának kell magára vállalnia a milliárdos adósság rendezését. Ez a következtetés elsősorban a vázolt ellentmondások és nem igazán jó országos szabályozás miatt sántít. Vélhetően épp e sok ellentmondás miatt a jogi út, azaz maga a jogértelmezés is többféle kiutat mutathat.

Cs. Gy.