Egy sokoldalú szakmai zárókonferencia keretében adott számot a Dunaújvárosi Főiskola Számítástechnikai Intézetében egy 114 millió forint értékű (nyertes) pályázati projekt eredményeiről a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, a felsőoktatás országos szervezete és a helyi főiskola tíznél is több szakembere.
Új szoftverek alkalmazásával, azoknak az új jogszabályokhoz, a változó és mind sokrétűbb adatállományhoz adaptálásával, az adatfrissítésekkel jobbá válhat a döntések előkészítése, mind az országos szervek, mind az egyes felsőoktatási intézmények irányítói, de maguk a hallgatók is többet meríthetnek abból az óriási, és egyre sokrétűbben feldolgozható adatállományból, amely korábban is létezett ugyan, de amely számítástechnikai fejlesztések révén mindinkább elérhető. Maga a projekt hat tématerületet ölelt fel, ennélfogva az értékelés is sokszínű volt.
Egy, az előadásokban többször is emlegetett példa szerint amiként az építkezésnél egy dolog az épület váza és attól elkülönülő fázis az épület berendezése bútorokkal, használati tárgyakkal, ugyanúgy a felsőoktatás számítástechnikai rendszerei csak üres vázak megfelelő, célirányosan fejlesztett és alkalmazott szoftverek nélkül. A 2009-ben indított és most záruló projekt a jelképesen berendezésnek számító szoftver-fejlesztések és alkalmazások eredményeiről adott számot.
A Dunaújvárosi Főiskolán máris hasznosított – a projektnek is köszönhető – ilyen eredmények:
Az itt végzett diplomások további életének nyomon követését korábban is végezték. E projekt keretében Juhász Ibolya és Dr. Bacsa Bán Anetta vizsgálatából (amit Kovács Julianna projektmenedzser ismertetett) kiderült, hogy a kérdőíves kutatás keretében 2010-ben 2750 hallgatót kerestek meg, az értékelhető válaszok 24,7%-ot képviseltek; a végzetteknek kiküldött 1308 kérdőívből 18,1% került be a mintába. Ez jóval meg is haladta a 15%-os feldolgozási arányt. A válaszokból leszűrhető fő üzenet, hogy jóval több gyakorlatra és kevesebb elméleti ismeretre lenne szükségük a munkahelyeiken való érvényesüléshez. Egy merítés 79%-ban jelölte meg a gyakorlati képzés ideális arányát az elmélet rovására.
Nagy Enikő, főiskolánk Diák Szolgáltató Központjának a vezetője történeti áttekintés után (a 2004-ben létrehozott szervezet heti néhány órában foglalkozhatott csak a hallgatókkal) a pályázati projekt 2009-től lehetővé tette két kortárs segítő (hallgató) díjazás melletti alkalmazását, így már naponta elérhető a szolgáltató központ. Segítenek a „gólyáknak” beilleszkedni a főiskolai létbe és segítenek a végzés előtt állóknak, hogy legyenek felkészülve az új kihívásokra. Természetesen a hallgatók egyéni gondjaival is foglalkoznak és igyekeznek segíteni. Az előadó kiemelte, hogy a hallgatók jól megkülönböztethető csoportokba sorolhatók. A pozitív attitűddel jellemezhetők jól sáfárkodnak főiskolai éveikkel, készülnek a jövőjükre. Egy másik csoport jól érzi magát főiskolásként és igyekszik megragadni a legális lehetőségeket (áthallgatás, új szak felvétele stb.), hogy az alma mater falai között maradhasson. A harmadik a bizonytalanok csoportja, akik tudomásul veszik az adott helyzeteket, de szorongással küzdenek. Mindegyiküknek másfajta segítségre van szükségük, amit meg is kapnak, ha a szolgáltató központhoz fordulnak.
A főiskolán már fél évtizede megalakított Karrier Iroda vezetője, Szabó Tibor a hallgatókkal való foglalkozás tapasztalatait példák sokaságával illusztrálta. A végzősök számára általuk kiderített és a karrierfalon fellelhető lehetőségek száma 650! volt, aminek töredékét sem tippelték meg az erre felkért hallgatók. Szerveznek gyárlátogatásokat, helybe hozzák az állásbörzék anyagait, sőt szorgalmazzák a legaktívabb hallgatók előadói részvételét a főiskola tudomány heti rendezvényén.
A Szolnoki Főiskola delegáltja is részt vett a zárókonferencián. Ő kérdezte többek között, hogy a támogatott projekt keretében létrehozott, bevezetett újabb adatgyűjtések, -kezelések fenntarthatóak lesznek-e a támogatás után, s ha igen, miként?
Dr. Kadocsa László a Dunaújvárosi Főiskola általános és tudományos rektorhelyettese egyrészt vázolta, hogy milyen gyakorlati előnyöket nyújthatnak a projektnek köszönhető újdonságok, másrészt megjegyezte, hogy „munkakörgazdagítás”-t is eredményezett az hogy a főiskola eleget tesz pályázatban vállalt feltételeknek.
Egy zárókérdésre reagálva pedig dr. Kadocsa László azt is megjegyezte, hogy az új felsőoktatási törvény nemrég megismerhetett keretszámai, amelyek a reméltnél kedvezőbbek a Dunaújvárosi Főiskola számára, elismerik azt a munkát, ami a főiskola falai között folyik, ami most záruló projektben is testet öltött. Hozzátette, hogy a főiskolánk számára nevesített keretszámok csak lehetőséget jelentenek. Majd ezután derül ki, hogy lesz-e elegendő, az informatikai, műszaki területre jelentkező hallgató, aki ide jelentkezik és eleget tud tenni a követelményeknek.
(csgy)