Valóban sokszínű az a kórus, akik két csoportra osztva várják a fellépést vasárnap estig a Carnegie Hallban.

Egyik fele a Stabat Matert, másik a Walesi bárdokat próbálja.

Utóbbiban lépnek fel a Dunaújvárosi Vegyeskar tagjai. A nevezetes, zenei életéről ismert épülettel szemben, a Park Central-ban meghirdetett próbát nagyon pontosan kezdték, és elismerésre méltóan összehangolt szervezésben zajlott a „kórusgyúrás”.

A hangszínek szerint szétültetett vendégek pedig kiváló hangulatban álltak neki Arany János: A Walesi bárdok angol nyelvre fordított szövegének, Karl Jenkins zeneszerző partitúrájával foglalatoskodni.
Az első próbának az összeszokáson kívül azért akadt éppúgy meglepetése, mint kórusvezetési tanulság.

Utóbbit a kórustagok jegyezik örömmel (erről később bővebben), a megjelentek között pedig feltűnt a debreceni származású Irinyi László, akit a próba végén külön köszöntöttek.
- Hogyan értékeli azt, hogy ennyi helyről, ilyen örömmel és itt vannak?

- Bennem egyelőre a megilletődöttség a legerősebb. Néhány alkalommal előadtuk ezt a művet, s volt szerencsém már meghallgatni Budapesten és Walesben is… Most, itt a résztvevők számát tekintve, s legfőképpen azt figyelembe véve, hogy hány országból érkeztek – a legelőkelőbb társaság, akik ezt a művet előadják.

És pontosan afelé mozdul el a történet, amit első pillanattól fogva szeretnék, nevezetesen, hogy mindig újabb kórusok kapcsolódjanak be. Beigazolódni látszik a szándék, hogy Arany János csodás műve ismertté válik a világban. Tehát itt vannak Új Zélandból, Hong-Kongból, Franciaországból, Amerikából több helyről… ezek a kórusok, akik megtanulták ezt a művet, teljesen nyilvánvaló módon másutt is előadják majd. A meghallgatáson kívül azért is vagyok itt, hogy a kórusokkal tovább tárgyaljak. Mint koncertszervező borzasztóan örülök ennek. Ekkora kórust összefogni hihetetlen munka, ám azt tapasztalom, hogy nagyon életszerűen zajlik minden és ott lesz. És jó, amit hallok!

- A kultúra vízummentes, hallottam éppen egy dunaújvárosi kórustagtól. Ez azt is jelenti, hogy ez egyértelmű nyitás a világ felé?

- Mindenképpen az. A kifejezést, hogy a zene nyelve nemzetközi, mindenki által érthető, bár kissé elcsépelték. Én azt gondolom, hogy ennek teljesen valódi tartalma van. Abban az esetben, ha nem csak zenélni gyűlünk össze, hanem ismerkedni, barátkozni, majd belegondolunk abba, hogy ez a zene, ezek a melódiák milyen súlyos és komoly gondolatokat hordoznak… Nos, ha nem csak örömszerzés céljából hallgatunk zenét, ami nagyon fontos, hanem valami maradandó hozadéka, üledéke célba ér, akkor teljesen időtlen, univerzális gondolatokkal gazdagodunk. Ami, sajnos, mindaddig, amíg a földön bárhol elnyomás létezik, aktuális marad.

Aztán az első próba végére megjelent Karl Jenkins is, aki azonnal azt kérdezte, hogy hol vannak a magyarok. Innen, most talán felejteni sem illik, hogy Walesben mekkora sikerrel adták elő a művet, s hogy mekkora befogadással honorálták mindazt, amit Arany János egykor éppen a fent említettek miatt papírra vetett… Most talán csak annyit illik (szabad, lehet…) mondani a Magyar Kultúra Napján, hogy a New York-i Magyar Házban lépnek fel a dunaújvárosiak és csókolnak mindenkit odahaza, tudva, maradt még emberi arcunk! A többit pedig még a Duna Televízióban is megtekinthetik majd, előreláthatólag kedden… Szóval csak figyeljünk, figyeljenek!
(pálinkás)